Népessége 600 fő.
Corniglia a legkisebb és legcsendesebb a Cinque Terre falvai közül. A másik 4 faluval ellentétben nem a vízparton fekszik,
hanem a tengerszint feletti 100 méter magasságban, egy kisebb félsziget tetején. Itt a házak is mások, alacsonyabbak és szélesebbek,
inkább hasonlítanak a szárazföld belsejében található települések házaihoz.
Kedvenc helyem a kis kápolna előtt elhelyezkedő, hangulatos Largo Taragio tér, árnyat adó fái és napernyői alatt
érdemes megpihenni. Itt található egyik kedvencem is, a Bar Matteo, ahol sose hagytam ki a bruschettát (pirítós fokhagymás,
bazsalikomos paradicsommal) és a citrom-kertjükből éppen leszedett friss gyümölcsből készült limonádét.
A falu története a római időkre nyúlik vissza. Egy legenda szerint Cornigliát egy bortermelő alapította, és édesanyjáról, Corneliáról nevezte el. Más források szerint a terület tulajdonosának családnevéből származik a Corniglia szó.
Ha Manarola felől sétálunk az ösvényen, Corniglia vasútállomásához érkezünk meg. Innen több módon is feljuthatunk a központba. A legizgalmasabb, ha a Lardarina lépcsőt másszuk meg, mely 377 lépcsőfokkal, cikkcakkban vezet fel a faluba. Ezután persze szükségünk is lesz arra a bizonyos frissítő limonádéra! Ennél kicsit könnyebb megoldás, ha a betonúton sétálunk felfelé. Az állomástól Corniglia felé haladva színes tábla jelzi a lehetőségeket, a lépcsőkhöz balra, az úton pedig jobbra kell továbbmennünk. Van persze egészen könnyű lehetőség is, a helyi busz, ami a vasútállomás és a központ között rendszeresen közlekedik.
Miután kifújtuk magunkat a lépcső tetején, balra indulva, majd a "Centro" (központ) táblát követve szintén balra fordulva, egy szűk utcán (Via Fieschi) juthatunk el Corniglia főterére (Largo Taragio). A kis kápolna alatti falon egy régi kút csordogál, itt érdemes kulacsunkat feltölteni.
Ha tovább sétálunk az utca vége felé, egy panoráma-teraszra jutunk, ahonnan gyönyörű a kilátás Manarolára, az egész Cinque Terrére, illetve a Ligur-tengerre.
1334-ben épült egy XI. századi kápolna helyén, és a liguriai gótika egyik legérdekesebb műemléke. A homlokzaton található rózsaablak carrarai fehér márványból készült, közepén egy szarvast láthatunk, ami Corniglia ősi jelképe. A barokk belső érdekessége egy XII. századi keresztelőmedence és egy sokszárnyú oltárkép.
A XVIII. századi műemlék a Largo Taragio térre néz. Az Oratórium mögül szép kilátást élvezhetünk.