Ezen az oldalon máshova nehezen besorolható érdekességek olvashatók.
Amikor egy-egy melegebb napon kitikkadva gyalogoltam hegynek fel, gyakran gondoltam arra, hogy az itt élő embereknek akár naponta is fel kell mászniuk a meredek domboldalon lévő megművelt teraszaikra. Ráadásul én csak egy üveg vizet, meg egy fényképezőgépet vittem magammal, ők viszont termésköveket, szerszámokat, valamint leszüretelt szőlőt vagy olajbogyót cipeltek fel és le, évszázadokon keresztül. Szerencsére a modern technikának köszönhetően ma már kicsit könnyebb a dolguk, kiépítettek ugyanis egy nagyon szellemes egysínű vasút rendszert. A kisvonatok a legmeredekebb domboldalon is ügyesen közlekednek, általában egy ember vezeti őket, de a hátsó kocsikra is fel lehet ülni. Elsősorban azonban szerszámok és a leszedett gyümölcsök szállítására használják. A XXI. században valamivel könnyebb tehát az élet, de egy biztos, az itt élőknek továbbra sincs szüksége fitneszterem-bérletre...
Míg a magasabban fekvő teraszokon elsősorban szőlő érik, az alacsonyabb területeken egymást érik az olajfa ligetek. A fák között színes, főleg zöld és narancssárga hálókat láthatunk. Ezekre a novemberi olíva szüret idején van szükség, ilyenkor ugyanis kiterítik a hálókat a fák alatt, és azokra dobálják a kézzel szedett olajbogyót. A magasabb ágakat géppel rázzák meg. Innen a sajtoló üzembe viszik a termést, és a legelső sajtolásból kerül asztalunkra a legfinomabb extra szűz olívaolaj.
A Riomaggiore és Manarola között található, sziklába vájt ösvény könnyű sétát és fantasztikus kilátást ígér.
A két falu közti 1 km körülbelül 25 perc alatt tehető meg. Persze kár lenne sietni, hiszen a látvány minden irányban lenyűgöző.
Az ösvényt kissé költőien „A Szerelem ösvénye” néven emlegetik, a párok imádnak itt sétálgatni,
esténként pedig a padokon ücsörögve várják a festői naplementét.
Van, aki szereti kőbe vésni szerelme nevét, ezért a gyalogút egy szakaszán a falat romantikus graffitik „díszítik”.
A Via dell'Amore egy pontján nap mint nap ott álldogál az ösvényt jelképező szerelmespár szobra, sok-sok lakattal körülvéve.
Az erre sétáló romantikus párok ugyanis lakatot tesznek a korlátra, a kulcsot pedig a Ligur-tengerbe dobják,
ezzel biztosítják egymást örök szerelmükről. Ezzel a hagyománnyal a világ számos pontján találkozhatunk,
például kedvenc hidam, a firenzei Ponte Vecchio mellett is, de ennél szebb környezetet nehéz lenne találni egy kis romantikus kulcsdobálásra.
A hely nagyon népszerű a nászutasok körében, sőt egyre többen választják a Cinque Terrét esküvőjük helyszínéül.
Manarolába télen is érdemes ellátogatni, mivel a karácsonyi időszak idejére Mario Andreoli egy hatalmas betlehemmé változtatja a manarolai domboldalt. A teraszokon minden évben másképp helyezi el a 300 életnagyságú figurát, melyeket újrahasznosított anyagokból készít. A látvány természetesen este, kivilágítva a legszebb. A világ legnagyobb betleheme december 8-tól január végéig látható.
Nemrég olvastam egy hírt, miszerint akár 5 év börtönre is ítélhetnek egy 75 éves bácsit, mivel átfestette a házát.
A tett azért számít súlyos vétségnek, mert a ház a Cinque Terre Nemzeti Parkban található, és az UNESCO és a Nemzeti Park szigorúan
szabályozza az építkezéseket és a felújításokat. Új házat szinte egyáltalán nem lehet építeni, a régieket pedig a megadott előírásoknak
megfelelően lehet felújítani. A bácsi állítólag beismerte, hogy hibázott, de újrafesteni csak akkor tudja a házát,
ha a hatóságok segítenek neki. Bár a nemzeti park törekvéseivel teljesen egyetértek, azért remélem, hogy a börtön csak vicc volt.