Esküvő

Esküvő Olaszországban

Ha valaki egy különleges esküvőt szeretne az olasz tengerparton vagy Toszkánában, segítek megszervezni. A ceremóniára lehetőség van a Cinque Terre falvaiban, Levantóban vagy Portovenerében, Toszkánában pedig számos különböző helyszínen. Mivel mindenki másképp képzeli el a nagy napot, a részleteket az egyéni igényeknek megfelelően találjuk ki. Ötletadónak érdemes elolvasni Virág és Janó, valamint Réka és Vilmos beszámolóját.

Virág és Janó

Fotók: Pyszny László, pysznylaszlofoto.com

Esküvő Cinque Terrén, kicsit másként.

10 év együttlét után döntöttünk úgy a párommal, hogy összeházasodunk. Nem szerettünk volna nagy esküvőt, és egyikünk sem érezte magáénak a hagyományos lagzit, ezért a külföldi szertartás kézenfekvőnek tűnt. Provence-ra gondoltunk először, de a francia törvények szigorúan szabályozzák a külföldi állampolgárok házasságkötését. Azonban a nászutunkat mindenképpen ott szerettük volna tölteni, így elkezdtünk olyan helyeket keresgélni, amelyek útba esnek. Ekkor találtunk rá Olaszország egyik gyöngyszemére, a Cinque Terrére. Az előkészületeket, a szervezést és a szállásfoglalást a cinqueterre.hu oldalon keresztül intéztük. Örültünk, hogy olyan régiót találtunk, amely a Magyarországról irányuló esküvőturizmus szempontjából még kevésbé felkapott, mert szerettünk volna egyedi megoldást.

A sors annyiban beleszólt az előzetes tervekbe, hogy az esküvő előtt egy héttel térdkalácsficamom lett, amelynek következtében egy teljes lábat érintő térdrögzítőt kaptam és csak nyújtott lábbal tudtam közlekedni. A kezdeti elkeseredettség után elkezdtünk gondolkodni azon, hogy hogyan tudjuk megoldani az utazást. Szerencsénk volt, mert eredetileg is autóval terveztük a közlekedést, így a hátsó ülés kiváló és kényelmes megoldás, egyfajta második otthon lett. Féltem a falvacskák közötti közlekedéstől, de könnyen leküzdöttük ezt az akadályt is, mert a vonatok többnyire alacsonyabb talapzatúak voltak. Nagyobb problémát jelentettek a lépcsősorok, amelyek a természeti adottságokból kifolyólag minden egyes falu jellemzői.

Utólag nagyon örülök, hogy levantói szállást választottunk, és nem voltunk a Cinque Terre közlekedési sajátosságaihoz kötve. Az Agriturismo Villanovában sikerült egy nagyon bájos kis apartmant foglalni, amely Emma névre hallgatott. Gyönyörű kilátás, hangulatos kert, fantasztikus reggelik. Sajátos atmoszféra vett körül bennünket. Giro, a házigazda kutyája folyamatosan szórakoztatott bennünket érdeklődő és néha pimasz magatartásával. A tulajdonos és a munkatársai nagyon kedvesen fogadtak bennünket, és meglepően közvetlenek voltak a teljes ottlétünk alatt.

Hat napot töltöttünk el a térségben, abból három napot szántunk városnézéssel egybekötött esküvői fotózásra. Egy magyar fotós, Pyszny László töltötte velünk ezt az időt és örökítette meg életünk legszebb pillanatait. Első nap próbafotókat készítettünk, így Levantót jártuk be. A Villanova virágokkal teleültetett csodálatos kertjében kezdtünk. Minden helyi sajátosság megörökítésre került: kiskápolna, zöldre festett kopottas ajtó, leander bokor, Vespa és a kerti törpe. Ezt követően a városházán ejtettük meg a kötelező egyeztetést és a papírok ellenőrzését. Megnéztük a felújított házasságkötő termet és a sajátos hangulatú főteret. Kávéztunk, szendvicseztünk, megkóstoltuk az Aperol Spritzet. Tehát próbáltuk magunkba szívni a hely hangulatát. Sötétedés előtt az apró kavicsos strandon zártuk a napot, ahol felszabadult bohóckodásainkat kapta lencsevégre Laca.

Úgy terveztük, hogy a szertartás előtti napon egy úgynevezett trash the dress (TTD) fotózást tartunk, amelyen teljesen tönkreteszünk egy esküvői ruhát. A térdrögzítő azonban nem tette ezt lehetővé, de azért kreatívan megoldottuk és Monterosso csodálatos tengerpartján fetrengtünk a homokban, gázoltunk bokáig a vízben. Fantasztikus fotók születtek. Kihasználtuk a kopottas vasútállomások adta fotózási lehetőségeket és azt, hogy nem kellett vigyázni a ruhára. Bárhol le lehetett ülni a földre vagy kifeküdni egy tér közepére, ahogy tettem azt például Cornigliában. Ez a nap csak rólunk szólt. Felszabadultak voltunk, féktelenek és bevállalósak. Ehhez Cinque Terre mindent megadott: csodálatos tengerpartokat, helyes kis utcákat, elhagyatott helyszíneket. Változatos képek születtek.

Az esküvő reggele a lázas készülődés jegyében zajlott. A sminkemet és a hajamat saját magamnak készítettem, amiről sokat mondó fotó dokumentáció készült. A fiúk ez idő alatt az esküvői ruhámat fotózták a Villanova virágokkal teli kertjében. Mint akik jól végezték dolgukat, zöld foltokkal szállították vissza a rucit, természetesen bőszen tagadva, hogy koszos helyre akasztgatták volna. Azonban a jellegzetes Cinque Terre-i zöld ajtók hamar elárulták, hogy merre jártak.

Teljes harci díszben, szép ruhában kattogtattunk még néhányat az apartmanház kertjében, majd elindultunk Levanto főterére, a városházára, hogy örök hűséget esküdjünk egymásnak. A szertartás olasz nyelven zajlott, angol tolmácsolással. Egy nagyon rövid beszédet kell elképzelni, semmi flikk-flakk, csak az olaszos lazaság. Egy csodálatos házassági levelet kaptunk, amelyért már önmagában megérte kiutazni. Az esküvő után a városháza előtti kávézóban pihentünk egyet, majd nekivágtunk az újabb vonatútnak és a Via dell’Amore átszelésének. Még idehaza az interneten keresgéltem, hogy hová tudnánk feltenni az 5 éve polcon porosodó szerelemlakatunkat. Nagy meglepetésemre megtaláltam a Szerelmesek ösvényét, ahová a helyi fiatalok és a turisták is előszeretettel aggattak gravírozott zárakat. Bár a lábam miatt kicsit fárasztó volt a Riomaggiorét és Manarolát összekötő útszakasz megtétele, de megérte, hiszen a kilátás mindent kárpótolt és a színes graffitizett falfelületek ismét számos bohókás fotó elkészültét tették lehetővé. Az egész napos talpalás után egy kis vendéglőben pihentünk meg, ahol egy poloska szegődött hozzánk társaságnak. Az ünnepi halvacsorát a Da Rino nevű levantói étteremben fogyasztottuk el egy jó helyi bor társaságában, amely méltó lezárása volt a napnak.

Utolsó napunkon még némi gyors ügyintézés szükségeltetett, néhány házassági dokumentumért vissza kellett térnünk a hivatalba. Délután felavattuk a monterossói strandot. Én csíkosra süttettem térdrögzítős lábamat a napon, újdonsült férjem felderítette a vízi világot. Rokkantságom ellenére tökéletesre sikerült az utazás. A képek magukért beszélnek. Igaz az út provence-i részét le kellett mondanunk, de összességében senkinek sem kívánhatok ennél szebb esküvőt és nászutat. A 10 éves házassági évfordulónkon ismétlünk ugyanúgy, ugyanott, de akkor már egészséges lábakkal.

Réka és Vilmos

Hétfőn izgatottan érkeztünk Riomaggioréba, ahol még aznap feltérképeztük a falut és megnéztük, pontosan hol található a városháza. Valóban 5 perc séta volt a szállástól, és megnyugodtunk, hogy reggel már nem fogunk eltévedni. Bár egyszerűre terveztük az eseményt, végül úgy döntöttünk, hogy farmer helyett inkább az elegánsabb öltözéket választjuk. 9 órakor Heidi és az olasz lány (másik tanú) már vártak minket, mindvégig végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak!!! Mi azt gondoltuk, hogy a ceremónia egy belső helyiségben lesz megtartva, de mikor megmutatták a helyszínt, vagyis a teraszt, ahol a tenger és a színes házak látványa fogadott, a könnyeimmel küszködtem, annyira csodálatos volt. Pláne, hogy addigra a nap is kisütött. A szertartás kb. 10 percig tartott, és az olaszok "lazaságát" mutatta az anyakönyvvezető hölgy öltözéke (farmer egy inggel), ami persze egyáltalán nem zavart minket, sőt pont ezért szeretjük őket. Kicsit féltünk az idegen nyelv használatától, főleg, hogy stressz helyzetben minden nehezebben megy, de Heidi angol nyelvre történő fordítása érthető volt, és végül mindketten kimondtuk a yes-t.

Nagyon örültünk az ajándékoknak, a Cinque Terréről szóló gyönyörű könyvet szívesen fogjuk nézegetni, olvasgatni és a helyi bor íze is felejthetetlen marad számunkra. Egy életre szóló emlék 2014. március 18.! Az esküvő után átöltözve bejártuk a Cinque Terre falvait, és boldogan éreztük, hogy ez ám a dolce vita! A mézes napokat Pisában és Firenzében folytattuk. Mióta hazaértünk, azóta pedig a meglepődött, de örömittas családtagok és barátok jókívánságaival szembesülünk. Még egyszer köszönjük a szervezést! Bár voltak pillanatok, amikor azt hittük, nem fog valóra válni az álmunk, de ismét bebizonyosodott, soha nem szabad feladni!