Őszintén szólva számomra Monterosso a legkevésbé izgalmas az 5 falu közül, jobban hasonlít egy "átlagos" nyaralóhelyre. Ugyanakkor idősebbek vagy gyerekekkel utazók számára Monterosso lehet az ideális megoldás: kevesebb a lépcső, a terület nagy része sík és könnyebb eljutni a parkolóba vagy a vasútállomásra. A falu szép hosszú tengerparttal, napágyakkal, napernyőkkel és jónéhány szállodával várja az utazókat. Sajnos a tengerpart nagy része fizetős, de van néhány ingyenes szakasz is: a vasútállomás előtt, az Óriás szobra alatt, illetve a tengerpart másik végén, Vernazza felé, az óváros mellett.
A tengerparti sétány nagyon szép, leanderek, bougainvilleák, pálmák díszítik. A helyiek kerékpárral is közlekednek, ami a másik 4 faluban lehetetlen lenne. A Forbes Traveler 2006 végén beválasztotta Monterossót a világ 25 legszexisebb tengerpartja közé, olyan álomhelyek társaságában, mint Hawaii, Mexikó vagy a Maldív-szigetek. Ez a kitüntetés persze nem magának a monterossói strandnak, hanem a Cinque Terre Nemzeti Park egészének, a varázslatos természeti környezetnek, valamint az öt falu különleges bájának és hangulatának köszönhető.
A falu története egészen 643-ig nyúlik vissza, amikor a hegyekben élő törzsek a barbároktól menekülve lehúzódtak a tengerparti részre. A Monterosso név állítólag onnan származik, hogy az egykori uralkodó családnak vörös haja volt. A "Monte dei rossi" azt jelenti, "A vörös hajúak hegye".
Az óváros nagyon hangulatos, sok-sok szűk utcával, pasztell színű házakkal és kézműves boltokkal. A főtéren - a Piazza Garibaldin - található a városháza és Garibaldi szobra. Kicsit tovább sétálva Vernazza felé láthatjuk, amint a helyi bácsik boccét, egy tradicionális játékot játszanak.
A régi, történelmi részt és az új, modern üdülő területet (Fegina) a San Cristoforo (Szent Kristóf) hegyfok választja el egymástól, és gyalogos alagút köti össze, mely a régi vasúti alagútból lett kialakítva. Az alagutat kikerülve, a tenger mentén is végigsétálhatunk. A legszebb kilátásért azonban érdemes felsétálni a San Cristoforo dombra, innen az egész Cinque Terre partvidéket megcsodálhatjuk. Ezen a felső részen mindenképpen töltsünk el egy kis időt, meglátogathatjuk a Kapucínusok apátságát, a San Francesco (Szent Ferenc) templomot és a temetőt.
Mivel Monterosso folyamatosan ki volt téve a tengeri támadásoknak, itt is kiépítették a falu védőrendszerét, 13 toronyból figyelték a környéket. A mai napig láthatjuk a tengerre néző kastély romjait, a városfal néhány megmaradt részét, az őrtornyot, ami ma a Keresztelő Szent János templom harangtornya, valamint az Aurora tornyot.
Monterossóban kicsit több az éjszakai élet, mint a többi faluban, de hangos bulizós helyekre és reggelig nyitva tartó bárokra itt se számítsunk. Számos étterem közül válogathatunk, aztán borozhatunk valamelyik bárban, de ha valaki táncos helyeken szeretne szórakozni, inkább Viareggióban szálljon meg.
A Fegina strand és a kis kikötő között látható az Óriás szobra, mely Neptunt, a tenger istenét ábrázolja, amint egy régi villa teraszát tartja a vállain. A 14 méter magas alkotás 1910-ben készült, Arrigo Minerbi szobrászművész és egy Levacher nevű építész munkájaként. A szobor az 1966-os nagy tengeri viharban alaposan megrongálódott, a tervek szerint Silvio Benedetto argentin művész fogja restaurálni.
Innen nem messze áll az a ház, ahol Eugenio Montale Nobel-díjas olasz költő a nyarait töltötte. Verseihez gyakran talált inspirációt a Cinque Terre falvaiban. Az épületet a helyiek sárga pagodaként emlegetik.
Az apátság a templommal a Szent Kristóf hegyen emelkedik. 1619-ben épült, az évszázadok során működött kórházként és raktárépületként is, de végül visszakerült jogos tulajdonosaihoz. A templomban többek között láthatjuk Van Dyck festményét, a Keresztre feszítést is. A templom mellett a kastély romjai ma már a temető részét képzik.
Az óvárosban található templom a 13. században épült, és a ligúriai gótikus építészet csodálatos példája. Gyönyörű homlokzata fehér márványból és zöld szerpentin kőből készült. Harangtornya régen a védelmi rendszer része volt, és őrtoronyként szolgált. A barokk oltár 1744-ből való.
A 16. századi, barokk stílusú Confraternita dei Neri oratórium ugyanazon a téren található, ahol a Keresztelő Szent János templom is.
Szintén Monterosso óvárosában, a Keresztelő Szent János templom mögött található a Confraternita dei Bianchi, Santa Croce oratórium. Tehát pár lépésen belül három érdekes látnivalót is megnézhetünk.
A Kapucínusok hegyének lábánál, a tengerparton található a 16. században épült Aurora torony, mely a legjobb állapotban megmaradt, és legmeghatározóbb a korábbi 13 torony közül.
A központban mindent megtudhatunk a szardelláról, és arról, hogyan jut el a tengerből a tányérunkra. Kis kóstolót is kapunk, és ha ízlik, akár vásárolhatunk is egy üveggel. Amikor ott jártam, volt egy fekete-fehér filmjük DVD-n, ami a Cinque Terre életét mutatja be az 1940-es években. Érdemes belenézni!