Cinque Terre - Élménybeszámolók

Élménybeszámolók

Ezen az oldalon olyan utazók élménybeszámolói és visszajelzései olvashatók, akiknek segítettem megszervezni a Cinque Terre-i vagy toszkánai nyaralását.

Aktív nyaralás

Kedves Tamara! Tegnap megérkeztünk a nyaralásból (Corniglia). Nagyon jól sikerült, a vidék tényleg fantasztikus, örök élmény. A tervezett túrákat maradéktalanul teljesítettük, bár a család egy része pár nap után kissé lázadozott. Főleg amikor a túra 2. fele már a délutáni hőségre maradt. 1. nap Corniglia-Manarola-Riomaggiore. 2. nap Corniglia-Vernazza-Monterosso. 3. nap pihenőnap, Pisa-Lucca. 4. nap Monterosso-Levanto. 5. nap Corniglia-Cigoletta-S. Bernardino-Vernazza. 6. nap Riomaggiore-Telegrafo-Campiglia-Portovenere, talán ez volt a legszebb. Az apartman nagyon szuper volt, minden igényt kielégített, nagyon jól felszerelt, tiszta, jó kilátás, központi helyen volt. Lidia kedves, segítőkész. Még egyszer köszönjük a segítséget, mindenkinek csak ajánlani tudom a vidéket és a szállást.

Miklós

4 nap Cornigliában

Kedves Tamara! Megérkezésünkkor, első este ilyen gondolatok cikáztak az agyamban: Fázom! Május közepe van, de téli kabátot kellett volna hoznom! Szakad az eső, szürke minden, és a szerpentines úton a köd miatt semmit sem láttunk, a szalagkorlátot is csak akkor, mikor már ott volt a kocsi orra! Talán sosem kezdődött még ilyen kétségbeesve nyaralásunk! De az összes többi nap miatt azt kell, hogy mondjam, életem egyik legszebb útja volt! Kisütött a nap, megjöttek a színek, és reggel 8-tól este 11-ig talpon voltunk minden nap. Nem csak az 5 falut jártuk be, hanem Levantoba és Portovenerébe is eljutottunk. Mindegyik helynek megvolt a maga varázsa, minden nap más volt a kedvencünk: hol Vernazzáért rajongtunk, hol Levantoba vágyott a szívünk, hol örültünk a szálláshelyünk, Corniglia nyugalmának. Maximálisan kihasználtuk a 4 napunkat, túráztunk, vonatoztunk, hajókáztunk. Szinte lehetetlen megmondani, mi volt a legjobb élményünk: talán hogy már második nap fejből tudták a helyiek, ki hogyan issza a kávéját. Talán, hogy a vendéglátónk szuperkedves volt. Talán, hogy volt egy helyi bácsi, akivel akármelyik faluba mentünk, mindig találkoztunk! Talán az isteni tengeri mütyürös tészták! A sajtok! A pesto! A helyi citrommal készült limonádé! Választani nem tudok! Nehéz szívvel indultunk haza, hiszen úgy éreztük, szerelmesek lettünk a helybe, és biztos, hogy jövünk még! Köszönjük Neked is a rengeteg segítséget, hiszen akárhány kérdéssel bombáztalak az utazás előtt, mindig válaszoltál!

Kornélia

Cinque Terre esőben

Kedves Tamara, Talán emlékszik még rám, áprilisban kértem segítséget és információkat a Cinque Terre-i túránkkal kapcsolatban. Már akkor eldöntöttem, hogy ha lehet így írni, köszönetképpen én is fogok írni egy beszámolót. Szégyenszemre ezzel eléggé megcsúsztam, azóta már haza is érkeztem és több, mint egy hónapja Budapesten vagyok újból. Szerencsére elmondhatom, hogy kvázi egész Olaszországot sikerült beutaznom és Cinque Terre azért ott van a toplista élén. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Savonából reggel fél 8 körül indultunk enyhén csepergő esőben és mire 10 óra körül megérkeztünk Riomaggioréba szó szerint szakadt az eső. Vártunk egy picit, míg legalább annyira elállt, hogy egy kávézóba be tudjunk ülni a faluban. Egy idő után kimerészkedtünk a partra és mi is megcsináltuk a "kötelező" fotókat, de ekkor ismét elkezdett esni. Én voltam olyan elvetemült, hogy mondtam a lányoknak, hogy de azért próbáljuk meg a túrát, mert az nem olyan nehéz, de pár perc után be kellett látnom, hogy itt nincs mese, mivel leírhatatlan mennyiségben, erősséggel zúdult ránk az özönvíz. Nem volt más választásunk, mint átvonatoztunk Cornigliába, ahol délután 3-ig a vasútállomáson ücsörögtünk, egyrészt mert a szállást csak akkor lehetett elfoglalni, másrészt pedig a szakadó eső miatt amúgy sem volt sok választásunk. A híres-hirhedt cornigliai lépcső szerintem abszolút nem volt annyira vészes és megerőltető, amilyen rémhíreket olvastunk 1-2 oldalon róla. Az Ostello Cornigliában szálltunk meg, mert tulajdonképpen ez volt az egyetlen lehetőség amit találtunk. 26 euró volt egy éjszakára, de mondhatom, hogy az egyik legjobb olaszországi hostel élményem volt. Hatalmas, tiszta szobák, törülközővel, nagy, kulccsal zárható saját szekrényekkel. A közös, konyha rész is teljesen fel volt szerelve és a fürdővel együtt tiszta volt. A recepciós pedig nagyon kedves, nyitott és barátságos volt. Miután sikerült egy picit megszáradnunk, sétáltunk egyet a faluban, majd átvonatoztunk Manarolába. Sétáltunk azon a pár 10 méteren, amit meg lehetett tenni a via dell amore-n, majd beültünk egy étterembe "vacsorázni". Ami már nem volt olyan jó választás: az étel minősége eléggé kifogásolható volt, valamint annak ellenére, hogy ki volt írva nem számítanak fel copertót, 4 eurót simán hozzácsaptak fejenként a számlánkhoz. Ami nem csak azért felháborító, mert nagyon magas, hanem mert ki is volt írva, hogy nincs coperto... Sajnos nem tudtunk mit tenni velük szemben. Az utolsó vonattal, fél 12 körül mentünk vissza a szállásunkra. Másnap, vasárnap szerencsére ragyogó napsütésre ébredtünk, így neki is vágtunk a Corniglia-Vernazza távnak. Ugye azt beszéltük, hogy azt is célszerű a felső útvonalon megtenni (utólag jöttünk rá, hogy ezt nem sikerült megtalálnunk). A templom mögött indultunk el, ahol és utána is több helyen ki volt írva, hogy Vernazza - bár már akkor furcsálltam, hogy a 3-4 órásra tervezett út helyett mindenhova 1,5 órák vannak írva. Mindenesetre az út gyönyörű volt a kis olajfaligetek között, ahogy visszatekintettünk a falura és természetesen a tenger, ami mentén végig haladtunk. Aztán Vernazza határához érve jött volna a fekete leves, amikor megláttuk a felállított bódét és a díjszedőt. Itt már rájöttünk, hogy tényleg a fizetős úton jöttünk. Bevallom őszintén, kijátszottuk úgy, hogy amikor éppen sokan voltak a bódé előtt, mi szép csendben elhaladtunk. Ezt azért nem tartom fair dolognak, hogy korábban, illetve Cornigliában sehol nem jelezték, hogy ez a fizetős út lenne. Vernazzában az időnk nagy részét a kikötőben töltöttük. Majd mikor útnak indultunk, biztosra menvén minden sarkon megkérdeztünk egy embert, hogy melyik a felső, nem fizetős út, végül egy amerikai, ott élő nyugdíjassal sétáltunk egy darabig, akinek a hegyen volt egy házikója és ő igazított útba minket. Ez a túra már valóban keményebb dió volt, de mindenképpen megérte! Körülbelül 3,5 - 4 óra alatt abszolváltuk. Felejthetetlen, amikor a felső templom után, az aszfaltos útról lenézve Vernazzát látni. És amikor tudatosul az emberben, hogy a tizenéves korában kapott egyik otthoni 1000 db-os puzzle-ján Vernazza van, nah az leírhatatlan :) és amikor Monterossoba érve felnéz az ember a második templom irányába és megpillantja a viaduktot, hogy kvázi fél órával korábban milyen mennybéli magasságokban járt... Ezen az úton egyik ámulatból estem a másikba, arról nem is beszélve, hogy a délutáni picit esőbbre hajló és néha hűvösebb idő következtében voltak olyan helyek, ahol konkrétan meg tudtuk érinteni a felhőket, mert annyira alacsonyan voltak. Ez is hihetetlen volt! Végül fél 6 körül érkeztünk meg Monterossoba, majd este átvonatoztunk Pisa-ba, mivel a hétfő nemzeti ünnep volt. Összességében jól éreztük magunkat, habár nem minden úgy alakult, ahogy elterveztük, de végülis láttuk mind az öt falut és 2 túrát is megcsináltunk. Elnézést, ha picit hosszúra nyúltam. Szeretném még egyszer nagyon szépen megköszönni az összes információt és választ az érdeklődésemre. További sok sikert kívánok a munkájához! Üdv:

Karesz

Cinque Terre-i túrák

Kedves Tamara! Ne haragudjon, hogy megkésve válaszolok, kissé "szét vagyok csúszva" a munkahelyen, újból rám férne egy kis Cinque Terre...! Szinte csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, nagyszerű volt a szállás, a helyi irodában is nagyon készségesek, kedvesek voltak, pedig az elutazás előtt volt egy kis kommunikációs gikszer: az elején nem kérdezték, én pedig nem mondtam, hogy a végén a fennmaradt összeget bankkártyával akarom rendezni... megoldottuk. Szuperek voltak az éttermek, a srác, aki a szállást átadta részünkre legjobbnak ugyanazt az éttermet mondta, amit Ön is így jellemzett a honlapján: a Trattoria Dal Billy-t. Ott ünnepeltük a születésnapomat, és nem kellett csalódnunk. Gyönyörűek a kis falvak, hirtelen nem is tudom, melyik lett a kedvencem, de talán mégis: Manarola, mert talán egy kicsit kevésbé volt nyüzsgés, mint mondjuk Vernazzában. Portovenere pedig egyenesen lenyűgözően hangulatos. Szuperek a túraútvonalak, amikor túltetttük magunkat az első meglepetésen, amit a magyartól eltérő számozás-jelzés kombináció okozott, jól áttekinthető, általában megfelelően kijelzett ösvényeken járhattunk. Ami kicsit meglepett, az Itáliában eddig számomra megszokott árfekvéshez képest magasabb árak, de ez nyilvánvalóan abból adódik, hogy ez a tájegység mégiscsak nagyon népszerű a turisták körében. Mi elsősorban túrázni mentünk, és itt ért minket a másik, kicsit kellemetlen meglepetés: előszezonhoz képest döbbenetes mennyiségű tömeg "taposta egymást" a parthoz közeli ösvényeken, mindkét irányban szinte folyamatos volt az emberfolyam. Már értem, miért akarja a Nemzeti Park a kirándulók számát korlátozni. Szerencsére a fentebbi túraösvényeken főleg a Sentiero Rosso-n már jóval kevesebb emberrel futottunk össze, itt tényleg el lehet mélyülni, és gyönyörködni a tájban. Köszönöm Önnek a szervezést, és gratulálok a nagyon informatív honlaphoz is! Üdvözlettel:

Tibor

Kalandos utazás lánykéréssel

Mindenek előtt elnézést a kései beszámolóért, de ahogy az lenni szokott, nyaralás óta két perc megállásom sem volt. Nagyon szépen köszönöm minden segítségét, maximálisan meg voltunk elégedve a szállással. Csodálatos 1 hetünk volt, még úgy is, hogy a Cinque Terre-i rész nem volt éppen gördülékeny. :) (Hála a felkészültségünknek :))

Hétfőn du 4-re ígértem magunkat a szállásra, mivel a gép 12 után leszállt, s elvileg 150 km a táv. Ezt nekünk sikerült abszolválni 5 óra alatt (pihenő nélkül). Én voltam a másodpilóta, ez adhat némi magyarázatot. :) Amikor másodszorra kanyarogtunk le Monterossóba (csak a hegy másik oldalán), 6 óra magasságában hívtuk a szállást, hogy késünk és szeretnénk kérni egy kis segítséget. Jól tettük, mert elmondták, hogy csak 2 órás kitérővel tudnánk eljutni Cornigliába, mivel le van zárva az út, úgyhogy a legjobb, ha a vonatot választjuk. Így leparkoltuk a kocsit és átvonatoztunk. Az 50 perc várakozás az egész napi éhezés mellett igen soknak tűnt. A hétfői nap utolsó próbatétele a hegyre feljutás bőrönddel és a tulaj megtalálása sötétben, olasz nyelvtudás nélkül. :) Végül ez is megvolt, és egy-egy jól megérdemelt grappával és tésztával jutalmaztuk magunkat.:)

A szoba tiszta volt, csodálatos kilátással, abszolút kárpótolt mindenért. Két éjszakát töltöttünk itt, így igazándiból csak a kedd maradt nézelődésre. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy a jetleg és a fáradtság megszínesíti majd ezt a napot is. Elindultunk rendezni a szállást illetve meghosszabbítani a parkolást, ami kedd 10 óráig volt érvényes. A vasútállomáson üldögélve kiderült, hogy nincs nálunk a kocsikulcs, így párommal elváltak útjaink. Ő a hegyre rohant vissza a kulcsért, én pedig Manaroába mentem szállást intézni. A terv az volt, hogy a párom utánam jön Manarolába, azt azonban elfelejtettük, hogy a telefonom nem működött Olaszországban. Így én egyedül jártam körbe Manarolát (párom már járt itt többször), csodás képeket készítettem. Egyedül az árnyékolta be az ottlétem, hogy éhes és szomjas voltam, mivel a páromnál maradt a pénz, aki ugye elszaladt haza a táskával. Du. 1 óra felé egyesültek ismét útjaink, ekkor még nem a legjobb hangulatban, de a grappa itt is oldotta a felborzolt kedélyeket. Ezután kezdődött a nyaralás része. Ebéd után megtettük a Via dell'Amorét, megnéztük Riomaggiorét, ahol egész délután fürödtünk. Egyedül Vernazzában nem jártunk, de már hétfőn tudtam, hogy ez az a hely, ahova úgyis vissza fogok jönni.

Szerdán átmentünk Toszkánába, Sovicille mellett volt a szállásunk és ide már könnyebben idetaláltunk. Csütörtökön San Gimignanóba mentünk, ahol sikerült vásárolni egy-két finomságot a piacon, a Palio di Sienát viszont lefújtuk, mivel még elég elcsigázottak voltunk. Pénteken szarvasgomba vadászaton voltunk, amit még otthonról szerveztem le, Firenze mellett. Rettentően élveztük, a 4-5 órás élménycsomag tartalmazott egy tájékoztatást, 1 óra vadászatot, ahol 3 pici gombát sikerült is találnunk (azaz a kutyusnak), ezt követően pedig 4 fogásos szarvasgombás ebédet, 3 üveg borral. (A desszert például szarvasgombás mézes jégkrém volt.)

Ezután Firenzében sétáltunk néhány órát, ami a 42 fokban erőt próbáló volt. Mellesleg egész ottlétünk alatt 40 fok alá nem ment a hőmérséklet. Szombaton a szálláson, a medence partján lazítottunk, ahol bátor párom a kezdeti nehézségek és sírás-rívásaim ellenére megkérte a kezem! :) Gondoltam ilyen erős idegrendszerű, szívós férfi igazán megérdemli az igent! :-)

Vasárnap mivel a gépünk későn indult, elkanyarodtunk még Comóba, ami szintén lélegzetelállító volt. Kihívásokat nem nélkülöző nyaralásunk méltó megkoronázása volt, hogy majdnem lekéstük a repülőgépet, mivel nem találtunk a repülőtér mellett benzinkutat. Végül volt egy utolsó sprint a bőröndökkel papucsban, s ezáltal sikerült elcsípnünk a check-in pulttól elfelé sétáló reptéri alkalmazottakat a becsekkolasunkhoz. Életre szóló, felejthetetlen élményekben volt részünk, még egyszer hálásan köszönöm minden segítségét. Baráti üdvözlettel.

Mónika

Nyaralás gyerekekkel

Kedves Tamara!

Én is akárcsak a többiek a honlapodon, csupa szépet és jót tudok írni a Cinque Terrén eltöltött napjainkról, de először is megköszönni szeretném még egyszer a segítségedet és türelmedet amivel a századik általam feltett kérdésre is válaszoltál. Két napja érkeztünk haza, és nagyon jól éreztük magunkat. Négyen utaztunk, a férjem, én meg a két iskoláskorú gyermekünk. Írtam róluk, hogy az egyik nem bírja a szerpentines utakat, magaslatokat, és bevallom én is féltem a kanyargós, néhol csak egysávos autózástól. A hely szépsége viszont feledtette velünk félelmeinket és különösebb probléma nélkül érkeztünk meg délután öt óra körül Cornigliába. Hamar megtaláltuk szállásadónkat, aki elvezetett minket az apartmanunkba. A szállás tiszta volt és nagyon hangulatos, kényelmesen elfértünk benne négyen. Az erkélyünk a hegyoldalra nézett, és lehet hogy furcsa, de bennünk kicsit azt az érzetet keltette, mintha Dél-Amerikában járnánk.

Négy éjszakát töltöttünk itt, ami három teljes napot jelentett, és igyekeztünk kihasználni minden percét. Mind az öt falut bejártuk, plusz elmentünk még Levantóba is. Strandoltunk minden délután, az általad gyerekeknek javasolt strandokon (Vernazza, Monterosso, Levanto). Cornigliában is lesétáltunk a strandra, de bár tudnak a gyerekeim úszni, a nagy hullámzás miatt nem mertem őket itt a vízbe engedni (volt is miatta mérgelődés, de beérték végül annyival, hogy leültek a partra és hagyták, hogy a hullámok szinte beterítsék őket!)

A strandolás és városban sétálás mellett túráztunk is, ami az egyik legnagyobb élményt jelentette. Az útleírások sokszor egyszemélyes, közvetlenül a szakadék mellett vezető lépcsőkről szólnak, ezért nem tudtam mennyire fog ez gondot jelenteni tízéves, kissé szeleburdi kisebbik gyermekemnek, de megbeszéltük a férjemmel, hogy legfeljebb visszafordulunk. Egyik reggeli után 9 óra körül indultunk el Cornigliából Manarolába a hegyi túraútvonalon. A templom mögül indultunk, és követtük a piros-fehér jelzést Volastrán át. Csak a többi beszámolót tudom ismételni. Gyönyörű és egyben fárasztó út volt, néhol tényleg figyelni kellett, hogy hová lép az ember, de egy pillanatig sem bántuk meg, hogy megpróbáltuk.

Kb. dél lett, mikor Manarolába megérkeztünk. Itt felültünk a vonatra, és átmentünk Riomaggioréba, amit egy fagylaltozással egybekötött sétával megnéztünk, majd a Szerelmesek ösvényén visszasétáltunk Manarolába. Itt elkaptunk egy vonatot, amivel sikerült délután háromra visszaérkeznünk a szállásunkra, de csak azért, hogy megegyük a napi pizzaadagunkat Albertónál és összekapjuk a strandoláshoz szükséges holmit (a búvárfelszerelést nem cipeltük át a hegyen), és átvonatoztunk Vernazzába. Ez a strandolás tetszett talán a legjobban, mert nagyon kevesen voltak és itt sikerült a gyerekeknek és a férjemnek búvárkodni is. Monterossóban nagyon sokan voltak a strandon, a törölközők gyakorlatilag összeérnek. Itt csak megmártóztunk, lehűtöttük magunkat, és inkább a várost néztük meg.

Amit a többiek Cornigliáról írnak, minden igaz. A templomban reggelente felhangzó harangjáték, Alberto pizzája (én is megettem életem legjobb pizzáját itt!), Matteo bárja (ahol az embert már másnap kézfogással és magyar "jó reggelt"-tel köszöntik!), a templom mögötti focimeccsek, az utca végén a csodálatos kilátás a tengerre, és a helyi emberek kedvessége, beleértve szállásadónkat Sig. Monti lányát Lídiát is! Szóval minden nagyszerűen sikerült, az egyetlen negatív élmény a Lanternában ért minket, ahol finomat ettünk, de a számlával gondok voltak. Egyik főételünket drágábban számolták fel, mint ahogy az étlapon fel volt az ára tüntetve, plusz két tiramisu helyett három volt a számlán, és ami még szintén furcsa volt, hogy fejenként 3 Euro "coperto"-t számoltak fel, ami mint kiderült a szervízdíjat jelenti, de ez az étlapon a desszertek között eldugva szerepel, és aki mint mi is nem beszél olaszul, nem biztos hogy számít rá.

Köszönünk még egyszer mindent, nagyon nagy segítség volt a sok információ a honlapodról. Igazán megértem, hogy visszajársz ide, reméljük nekünk is lesz alkalmunk még erre.

Angéla

Egy meglepetés nyaralás rövid története

Először is elnézést azért, hogy csak most jutottam el, hogy megírjam a párom által ígért beszámolót! Régi vágyam volt eljutni e mesés helyre. Viszont így, hogy egy meglepetés nyaralásra raboltak el ide, ahol a szerelmeseknek külön ösvényük van, ez a találkozás felülmúlt mindent, amit valaha elképzeltem. Amikor tudatosult bennem, hogy hova is tartok elrablómmal, irtó izgatottan vártam, hogy elém táruljon az, amit eddig csak képeken csodáltam. A hatalmas sziklák, a kék tenger, és a sok színes házikó, amik úgy festenek, mintha kinőttek volna a sziklákból. És végül megláttuk a tengert, ami olyan égszínkék volt, mint amilyet az üdvözlőlapokon lehet látni, szinte természetellenes. Nem tudom szavakkal kifejezni mennyire gyönyörű!

Cornigliában szálltunk meg, amit rögtön az érkezésünk, és a szállás elfoglalása után felfedeztünk. Számunkra nagyon jó választás volt, mert ez a legcsendesebb, legcsaládiasabb az 5 falu közül. Mivel ez jóval a tengerszint felett helyezkedik el, napi edzésünk mindig biztosítva volt a több száz lépcső miatt. A szállás nagyon takaros, jól felszerelt és szép volt, gyönyörű kilátással. A házigazdák nagyon barátságosak, segítőkészek és kedvesek voltak. A hajnali harangozás kicsit zavaró volt. :)

Az időjárás október elejéhez képest fantasztikus volt. Fürödtünk, búvárkodtunk, túráztunk és leégtünk. Mint azt írtuk, nekünk Corniglia tetszett a legjobban a falvak közül, de ez nem azt jelenti, hogy a többinek ne lett volna meg a saját varázsa. Ami mindegyikben megegyezett, az az állatok szeretete, mivel a kutak mellett mindenhol találhattunk itatótálakat a kis kedvencek részére, és úton útfélen napozó cicákba botlottunk, legyen az étterem, kis bolt, avagy gyalogösvény. Ez azokat az embereket, akik imádják az állatokat, nagyon nagy örömmel tölti el.

Nagyon sok finom ételt és italt fogyasztottunk, mind éttermekben, kávézókban, mind az apartmanban, de a rengeteg kalória a sok lépcső miatt nem látszott a nyaralás végére. Kedvenc helyeink a La Gatta Flora pizzeria, ahol tökéletes pizzát kaptunk akár ebédidő akár vacsoraidő volt, valamint a Cafe Matteo, ami tökéletes hely egy gyors reggelihez, és itt mindenféle képpen ki kell próbálni a sok finom szendvics mellett a limonádét, ami tulajdonképpen frissen facsart citromlé, pár csepp vizzel! :)

Nyaralásunk során ellátogattunk La Spezia-ba egy igazi olasz piacra, és Pisa-ba a ferde toronyhoz, ahol újabb meglepetés ért! Gyarapodtunk! A romantikus nyaralás átcsapott baráti party-ba, mivel három barátunk a párom szervezésével csatlakozott hozzánk. Őket ugyanúgy lenyűgözte a táj szépsége, mint minket megérkezésünkkor. Ezek után már ötösben folytattuk a nyaralást, és újra bebarangoltuk az 5 falut. Irigységgel töltött el bennünket a tudat, hogy a helyi lakosok ilyen gyönyörű helyen élhetik mindennapjaikat! :) Az biztos, hogy amint tudunk, ismételten ellátogatunk eme természetfelettien gyönyörű helyre! Még egyszer nagyon köszönjük a sok segítséget, ami szintén ötcsillagos volt! (a párom szerint)

Szilvia

Hosszú hétvége az öt faluban

Elsőként is nagyon szépen köszönöm az utazásunk szervezésében való közreműködését. Hétfőn este szerencsésen megérkeztünk a Cinque Terre-i nyaralásunkból. Az egész nyaralás mesébe illő volt. Az apartman, ahol megszálltunk tiszta volt és mindennel fel volt szerelve, amire csak szüksége lehet ilyenkor az embernek. Nagyon könnyen megtaláltunk mindent és mindenkit az útbaigazítással. Csütörtökön délre értünk ki, a szállást egyből el tudtuk foglalni. Aznap, - mivel az éjszakai utazás kicsit kimerített minket- , csak Cornigliát fedeztük fel. Lesétáltunk a tengerhez - megállapítottuk, hogy az úszás csak bátraknak való - :-) , a vasúthoz, hogy megnézzük a menetrendet, aztán egy prosecco mellett eltöltöttük a vacsorát. :-)

Pénteken vonatoztunk át Manarolába, hogy rendezzük a szállást, ott is végigsétáltunk a főtéren és megnéztük a tengert, majd Monterossóba indultuk strandolni. Ott nagyon jó a strandolási lehetőség. Egész napunkat ott töltöttük. Szombaton újra strandoltunk Monterossóban, este pedig Manarolában vacsoráztunk. Vasárnap, mivel az idő kicsit elromlott, Vernazzát vettük célba. Nekem személy szerint ez a falucska tetszett meg legjobban. Nagy volt a nyüzsgés, a hangulat remek volt. Vernazzából este Riomaggiore-ba mentünk vacsorázni, onnan pedig gyalog tettük meg az utat vissza Manarolába, mert mondták ott többen is, hogy nagyon hangulatos az út. Tényleg gyönyörű volt.

Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk ezalatt a pár nap alatt. Biztosan vissza fogunk még látogatni (csak azokon a szűk kis szerpentineken ne kellett volna utazni... :-)). Az olasz konyhát eddig is szerettem, de most még jobban megszerettem. :-) Nagyon köszönöm még egyszer a segítséget! További sok sikert!

Réka

Bonassola a kedvenc

Kedves Tamara!

Tegnap hazaérkeztünk Manarolából és kérésének megfelelően röviden összefoglalom az élményeinket. A hely tényleg csodálatos, küldök pár fotót, nem tudom a szervere beállításait, így kettesével, hogy biztosan átmenjen. Kevés nyugalmasabb helyen voltam eddig, pedig több, mint 40 országban jártam, úgyhogy igazán ötlet volt ide elmenni. A mai kényelmes, motorizált világban persze kell egy nagyfokú rugalmasság az itteni közlekedéshez, mert a pisai reptérről való vonatozás az nem leányálom. A sétálást is kipróbáltuk, az egészen vad részét is, bevállaltuk a Manarola-Corniglia utat a hegyen keresztül. Az tényleg tréfás volt, esetenként emberek kertjén és szőlőjén vezetett át a turistaút. Voltunk Pisában és Genovában is, utóbbival egy felhős napot ütöttünk el, másra nem nagyon volt jó. A strandok közül mi a távolabbiakat próbáltuk ki, mert Monterossón óriási volt a tömeg. Mi inkább Levantóba mentünk, az is egészen jó, de az igazán szuper az Bonassola, oda 2x is elmentünk, azt bárkinek érdemes ajánlani, szép a strand, nem annyira zsúfolt és egy kellemes, éttermekkel teli sétány van előtte, ahol egy fickó frissen süti a kalamárit :). Úgyhogy még egyszer köszönünk minden segítséget.

Norbert

Hatalmas hullámok

Kedves Tamara!

Túl vagyunk a nyaraláson, sajnos! Szombathelyről 910 km volt Deiva Marina, amit 10 óra alatt sikerült autóval megtenni. Érkezésünk előtt fél órával hívtuk a megadott számot, majd a faluba érkezéskor találkoztunk a tulajdonossal és megmutatta ill. átadta a szállásunkat. Az apartman nagyon jó volt, klíma tényleg nem hiányzott, pedig az idő jó volt, egyik éjszaka volt vihar, nagy esővel, de reggel újra gyönyörű napsütés fogadott bennünket. Az apartman jól felszerelt, kényelmes, tágas és hűvös volt. A zsalukkal jól lehetett szabályozni a benti hőmérsékletet. Érkezésünkkor még a csomagjainkat is segítettek felvinni a szállásra. A tulajdonos szerintem a helyi kis bolt tulajdonosa is egyben, távozáskor itt adtuk le a kulcsokat is.

A tenger kb. 200 m-re volt és a vasútállomás is, csak a másik irányban. Az autómat szintén utóbbi közelében tettük le egy parkolóban, melyhez adtak egy parkoló kártyát, amit az ablakba kellett tenni. A tenger az nem "egyszerű". A hullámok hatalmasak voltak minden nap, a gyerekek élvezték, de olyan kimondott fürdés nem igazán volt. A hullámok ereje hihetetlen! Mi nem vagyunk nagy úszók és sokkal inkább a kirándulás volt a lényeg az idei nyaralásban, de azt nem értettük mikor, ki mehet a vízbe? Mert az életmentők a parton sokszor fújták a sípot, ha valaki bement a vízbe kicsit jobban. De voltak akik nagyon beúsztak és mégsem sípoltak nekik. Utolsó alkalommal láttuk, amint egy félig ájult fiatalt segítettek partra. Én személy szerint félek a vízben.

Minden másnap vonatoztunk. Voltunk Manarolában, az irodát, ahol fizetni kellett, könnyen megtaláltuk. Monterossóban voltunk kétszer is, fürödtünk is. Aztán elmentünk S. Margheritába is, onnan a gyönyörű tengerparti úton, gyalog Portofinóba! Portofinóról először egy e-mailben olvastam, akkor azt mondtam fiaimnak, hogy egyszer ide elmegyünk! Ez most valóra vált! Voltunk Genovában is, igaz csak az öböl és környéke, a Porto Antico, a hajóállomás amire időnkből futotta.

Nekem Manarola tetszett a legjobban, de Monterossóban is sétáltunk nagyokat és az is egy nagyon különleges hely. Igazából mindegyik hely nagyon csodálatos és különleges! Itt, ezekben a falvakban mindenki nagyon kedves volt. Én minden reggel mentem Deiva Marinában a helyi kis boltba friss kenyérért és zsemléért, élveztem a csendet és nyugalmat. Deiva Marinában csak az utolsó napon láttunk a mi autónkon kívül idegen rendszámú autót! Ismerőseim, kollegáim közül nem sokan hallottak erről a helyről. Sajnálom, hogy a többi faluba nem jutottunk el az idő rövidsége miatt, de legalább lesz még valami, ami arra sarkall, hogy minél előbb visszatérjünk ide! Összességében, minden nagyon jó volt, szállás, idő, az olaszok kedvessége, a kis kirándulásaink, a fagyizás, vagy Manarolában a kis étteremben a pizza. Portofino felé menet Paraggi, vagy Santa Margherita Colombus szobrával és az ugyanilyen nevű bárral. Hazafelé még útba ejtettük Pisát. Hát az sem semmi! Szeretném még egyszer megköszönni a segítséget, hiszen e nélkül nem ment volna ilyen zökkenőmentesen!

N. Attila és családja

Nyaralás "ismerős" helyen

Kedves Tamara!

Visszatértünk a mindennapokba, és egy kis ülepedés után gondoltam, írok pár sort, hogy megköszönjem a segítségét. Az utazással, szállással minden rendben volt, kicsit furcsának is tűnt, hogy szinte ismerős helyre érkeztünk. A többi beszámoló hűen átadta az érzéseket, szinte ismerős volt az egész falu. A választás is remek volt, Corniglia csendes (délutánra), kedves kis falu, még olaszos élettel. A szállás meglepően tiszta, rendes volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, bár a beköltözéskor a nyelvi problémákat a közös nyelv (mutogatás) oldotta meg, de a néni igen kedves volt. Maga a hely valóban csodás, jól választottunk, köszönhetően a honlapnak, ahol igen jól átadja az ott járt szerencsések lelkesedését, és ez nem csak üres reklámpuffogtatás, hanem a valóság. Gondolom ezért is sikeres a honlap, mindenkinek ajánlom is, akik irigykedéssel vegyes bámulattal nézik, hol is voltunk.

Az utazásra tudom ajánlani a repülő+vonat (Pisa-La Spezia-Cinque Terre) párost, a vonatok is tiszták, jó csatlakozásokkal, nem túl sok késéssel. Érdemes mindenkinek kipróbálni a turistautakat is, szerintem ez adja a sava-borsát a Cinque Terrének, fantasztikus látnivalókkal (és milyen jólesik a végiggyalogolt túra után a hűvös fehérbor és a pestós tortellini...).

Kívánok további jó munkát, és hogy sok "sorstársamat" segítse eljutni erre a csodás helyre. Üdvözlettel

Zsolt és Anikó

Reggeli kilátással

Elnézést, hogy csak most írok, de nagyon zsúfoltra sikerült a júniusunk. Szóval egy kis élménybeszámoló:

Reggel kilenc körül indultunk, és szinte La Speziáig zuhogott az eső, egy kicsit el is keseredtem, de ahogy átértünk Liguriába, kisütött a nap. Az első látvány felejthetetlen volt. Corniglia felett megálltunk, és elénk tárult az a fantasztikus látvány. Hét óra körül értünk be a falu központjába, és hívtuk Mrs Brunellát, a szállásadónkat.

Két perc múlva ott volt és megmutatta az apartmanunkat. Nagyon barátságos volt, és az erkélyről a kilátás gyönyörű. Este még elmentünk vacsorázni és megismerkedtünk a pestóval. Nagyon finom volt.

Reggel a tenger morajlására ébredtünk. Gyuri elsétált a Caffe Matteóba, hozott kávét, és hihetetlenül friss, finom croissant-t, megreggeliztünk az erkélyen. Elindultunk a vasútállomásra, és átvonatoztunk a szomszédba, Manarolába. Varázslatos hely. Aztán a kihagyhatatlan: végigsétáltunk a Via dell'Amore-n. Természetesen készültünk egy gravírozott lakattal, aminek a kulcsai már a tengerben pihennek. :-)

Riomaggiore strandját véletlenül fedeztük fel, nagyon jó volt ott üldögélni, és nézni a hullámokat. Ezután ismét vonatra szálltunk, és megnéztük Vernazzát. A templom nagyon megérintett, és a kilátás a toronyból. Mivel volt még időnk, úgy gondoltuk, hogy gyalog megyünk vissza Cornigliába. Hát nem egy könnyű séta volt, de a pazar kilátás kárpótolt minket. Nagyon fáradtan, de csodálatos élményekkel értünk vissza. Vacsorázni az il Pirunba mentünk.

Reggel már várt minket az előkészített kávénk és süteményünk a Matteóban. És sajnos el kellett indulnunk haza. Corniglia a legjobb választás volt, rabul ejtett a falu bája, az emberek kedvessége, és tényleg fantasztikus az a családias hangulat, ami az egész települést körülveszi. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Köszönöm szépen a segítséget a szállás foglalásánál. Ha lesz még rá lehetőségünk, egészen biztosan visszajövünk még, csak egy kicsit több időre.

Üdvözlettel:

Gabi

A Cinque Terre novemberben, olívaszüret idején

Köszönjük szépen a szervezést, nagyon jól éreztük magunkat! A szállás nagyon jó volt, a kilátása, ellátottsága, megközelíthetősége is, és a tulajdonosokkal/ügynökséggel is jól megértettük magunkat. Manarola gyönyörű, nagyon örültünk, hogy ott lakunk.

Az utazásról:

Estefele érkeztünk meg, még pont világos volt, így gyorsan elmentünk körülnézni Manarolában. Másnap reggelre viszont sajnos zuhogni kezdett az eső. Ekkor megtudtuk, hogy a tengerpart-menti (kék, 2-es) útvonalat rossz idő esetén lezárják (kivéve Manarola és Riomaggiore között), és az elmúlt hetekben jellemzően rossz idő volt. Ettől eléggé elszomorodtunk, mivel még esőben is készen álltunk volna nekivágni az útnak. A rossz idő azonban omlásveszélyt hordozott magában, ezért volt szükséges a lezárás. Több helyen azonban azt hallottuk, a lezárások már egy ideje tartanak.

Az ügynökségnél volt 2 fiatal hölgy, akik nagyon segítőkészek voltak. Felhívták a Groppo-ban levő olívasajtoló üzemet, hogy megtudják, nyitva tart-e - mint kiderült, sajnos nem, "a nemzeti parkkal valamilyen konfliktus van", mondták. Ehelyett viszont javasolták, hogy megnézhetünk egy modern, és novemberben teljes kapacitáson működő sajtolóüzemet a fél órás vonatútra levő Sestri Levantéban. Ide el is mentünk, nagyon érdekes volt végignézni a sajtolási folyamatot. Közben sorban érkeztek a gazdák az olívájukkal, és megvárták, amíg feldolgozásra kerül, és már vihették is az olajat. Az egyik ember 138 kiló olivából 28 kiló olívaolajat kapott vissza.

Ezután elmentünk még Monterossóba és Vernazzába, sétáltunk, megnéztük a nevezetességeket. Tetszettek a falvak, az erős esőzés ellenére is. Másnap szerencsére jó idő volt, és bár a tengerparti útvonalakat nem nyitották meg, ehelyett másztunk hosszasabban a piros útvonalakon, amelyek a hegyeken át visznek el egyik faluból a másikba: Cornigliából felmásztunk San Bernardinoba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a teljes Cinque Terrére. Innen aztán leereszkedtünk Vernazzába. Míg felfelé betonúton mentünk, illetve egy Cornigliában megismert virágárus felszedett minket kb. félúton, lefelé a túraútvonalat követtük. Valóban nagyon szűkek az útvonalak, és nagyon meredek az ereszkedés! Én borzasztóan élveztem, másnapra izomlázunk lett. Végig gyönyörű a kilátás. Lépcsők vannak kialakítva a sziklákból, de csak "nagyjából", és gyakran közvetlenül a szakadék felett kell haladni. Ennek ellenére én biztonságban éreztem magam, de túracipő jól jött volna. A második napon jártunk Riomaggioréban is, és Cornigliát is megnéztük. Összességében nagyon pozitív élmény volt. Manarola mellett talán Vernazza tetszett a legjobban, és a túrázás nagyon jól esett. A vonat megbízhatóan és gyakran jár, ami nagy segítség volt. Nagyon kevés turistával találkoztunk - mesélték, hogy nyáron rengeteg az amerikai (kaliforniai) csoport, most nem találkoztunk nagyobb csoportokkal. A házak elég nagy része is üres ebben az időszakban, a lehúzott redőnyökből ítélve. Nagyon nyugodt a környék.

Üdvözlettel,

Aliz és Juli

Reggeli harangszó és esti focimeccs

Még nem volt alkalmam megköszönni a segítséget a szállásfoglalásban, és abban, hogy az olaszországi vakációnk legjobb része a Cornigliában töltött 4 nap volt, amit neked is köszönhetünk. :) A hely teljesen magával ragadott, és így arra gondoltam, megosztom veled azokat a gondolatokat és érzéseket, amiket ott tapasztaltam, hisz Te biztos megérted, és szívesen olvasod, mert szintén a rabjává tettek a kis faluk. Az én "szerelmem" Corniglia, íme néhány gondolat róla:

Olaszország - Cinque Terre

Talán ettől a résztől féltem a legjobban, mivel ez nem Toszkána része, viszont egy újság hirdetés annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy egyszerűen úgy éreztem nem lehet kihagyni. ÉS MILYEN JÓL TETTEM! 5 kis falu együtteséről van szó, melyek a tenger partján vannak. Mindenhol ezt olvastam róla, és valahogy elkerülte a figyelmem, hogy igen tengerpart, de azért ne felejtsük el a hegyeket sem, melyek szintén szoros részét képezik a tájnak.

A szállásunk a lehető legjobb helyen volt, az 5 falu közül a legkisebben, Cornigliában, melyért ezúton is hála Neked, aki megtalálta nekünk ezt a helyet. A 600 fős falu teljesen rabul ejtett a maga bájával, hangulatával, lakóival.

Autóval közelítettük meg, bár ne tettük volna, mert az erősen szerpentines, keskeny utakat senkinek nem kívánom, kiváltképp nem magunknak. A kanyarokban két autó el sem fért volna, szerencsére azonban nem jött senki rajtunk kívül. Ennek ellenére figyelmeztetésül dudáltunk a kanyarokban rendesen, ha bárki is jön, térjen ki. Miután megérkeztünk, el is határoztuk, hogy az 5 várost vonattal járjuk be, kerül, amibe kerül. Miután Corniglia 100 m-el a tenger szintje felett fekszik, így nem kifejezetten van sík terep a falun belül sem. Ennek következtében a második napra izomláz lett a vádlinkban attól az úttól, ami az apartmant és a közeli kávézót kötötte össze. A honlapon többek között ajánlottad a helyi kis bárt, Caffe Matteo-t is, egyrészt a limonádéja miatt, másrészt a bruschettája is nagyon finom. Mi a limonádéig jutottunk, de ez valóban isteni, mert igazi citrommal készült, amitől olyan valódi íze volt, hogy még most is összefut a nyál a számban, ha rágondolok, és nem csak azért, mert citromról van szó :). Viszont mi is tettünk egy felfedezést, így ha legközelebb Cornigliában jársz, semmiképp ne hagyd ki a vacsorát az il Pirunban. Egészen véletlen vettük észre, mivel a kis téren lévő kiülős helyhez igyekeztünk, ám felkeltette az érdeklődésünket a kis boltocska az étterem aljában. Belépve érdekes hangulat ragadott magával, ami a magnóból felcsengő rekedtes hangú férfi előadónak volt köszönhető. Nem volt senki a boltban, majd kisvártatva egy csigalépcsőről leszaladva megjelent a tulaj, száját törölgetve. Így derült ki, hogy étterem van a bolt felett. Felmentünk, és a fogszabályzós bátortalan pincér lánykával sikerült nehezen szót értenünk, és rendelnünk. Választásunk egy hidegtálra esett elsőként, ami egyben a férjem első találkozása is volt az acchiuge-vel, és hát el kell mondanom, ez szerelem volt első látásra. Az egész hidegtál isteni volt, és az olaszországi vakációnk alatt ez volt az első kulináris élményünk is, amit már nagyon vártunk, hisz aki ebbe az országba utazik nyaralni, azért méltán remél némi ilyen élvezetet is. Természetesen többször betértünk hát ide, enni egy jót, hallgatni a rekedt maffiára emlékeztető zenét, merthogy mindennap ugyanaz a lemez forgott. :)

A szállásunk teraszáról ráláttunk szinte mindenre, ami fontossá vált számunkra a 4 napban. Ott volt jobbra a tenger, igaz messze, de látszott. Balra Caffe Matteo, és kinyitva reggel a szobánk spalettáját, erősen hívogatott bennünket a felszálló friss briós illatával (jaj de hiányzik, az a lágy vanília krémes vagy lekváros finomság). Ott volt az orrunk előtt két templom, ahol persze hajnalban elkezdték a pontos idő jelzését, mégpedig reggel 6-kor 6-ot ütött az egyik, majd éppen annyi idő elteltével, amennyi alatt a harangozó átért az egyik helyről a másikra, amott is húzott rajta hatot. Ekkor valószínű visszaindult, talán megivott egy cappuccinót, vagy espressót útközben, elmajszolt egy brióst, és fél hétkor egyet húzott az egyik templomban, majd átsétált a másikba, és ott is megtette ugyanezt. Utána felkészült a hét órás előadásra, mert ekkor az egyik templomban egészen pontosan 48-at kongatott. Nem tudni miért. Talán ez volt az ébresztő? Az első nap borzasztó volt, mintha a fülünkbe húzta volna a harangokat, a második nap én már mosolyogtam és számoltam, a harmadnapra pedig megszerettem. A negyedik nap meg már hiányzott az érzés, hogy másnap nem hallom. Ennyi harangozás után természetesen korán keltünk, és a reggelit a Caffe Matteóban kaptuk. Imádtuk.

Cornigliában minden reggel ugyanúgy zajlik. Olyan, mintha megállt volna az idő. Biztos vagyok benne, hogy azóta is minden reggel ugyanolyan, talán csak annyiban változott, hogy reggelente nem csak kardigán, hanem sál is van a betévedő emberek nyakában. Ébredés után kitártam a spalettát, és beáramlott a briós illata. Hogy hogyan, azt nem tudom, hisz nem ott készült, nem volt pékség. Lesétáltunk a hatalmas lépcsőkön keresztül, néha meg meg állva, méltósággal tűrve, hogy a helybéli fapapucsos bácsi megszégyenítően gyorsan haladt el mellettünk. Persze foghattuk arra, hogy várandós voltam. Leültünk benn, és a második naptól fogva már a kávét készítő csapos tudta mit eszünk/iszunk. Koffeinmentes cappuccino, amit 2 szívvel díszített nekem, caffe latte, melyre egy szív került Zsoltinak. Mellé kaptuk a két brióst. Vagy simát, vaníliásat, vagy lekvárosat. Amíg mi falatoztunk, addig ő elkészítette a friss szendvicseket, aminek az egyik reggel nem is tudtunk ellenállni. Finom saláta, paradicsom karika, igazi sonka, sajtkrém került a különös olasz kenyér közé, amit finoman megmelegített.

Ismertük a vendégeket, akik ugyanabban az időben jöttek minden reggel. Először jött a csapos barátnője. Bejött, kissé vacogva, összehúzott pulóverben. Kivett egy brióst, lekucorgott egy asztalhoz. Megette, adott egy puszit kedvesének, majd továbbállt. Aztán meghozta a második adag brióst a fekete hajú, mosolygós, pékárut szállító fiú. Ivott egy espressót a pultnál ácsorogva, majd odébbállt. Ő volt az a figura, akit egy nap számtalanszor láttunk, hol itt, hol ott felbukkanva, az utcán, a vasútállomáson, a kávézóban. Mindig ráérősen beszélgetett. Később bejött az apartmant kiadó nő szőke fia az édes labradorjával. Igen, természetesen a kutya a kávézóban is vele volt. A fiú ivott egy cappuccinót, elvett egy brióst a pulton elhelyezett tartóból, a kutya persze kikönyörgött egy falatkát belőle. Kis idő múlva újra benéztek, ekkor vagy egy újabb kávét, vagy egy újabb brióst majszoltak el. Az egyik reggel megjelent a szicíliai nő. Sűrű fekete szemöldöke volt, és idegennek tűnt. Nála láttuk azt a különös szokást, hogy kikérte a cappuccinót meg természtesen a brióst, megitta, megette, majd kiült a kávézó elé az egyik ház lépcsőjére, és megivott egy espressót és elszívott egy cigit. Biztos ami biztos, így felébredt. Aztán pár nappal később a tengerparton ülve, cigizve, egy másik városban láttuk ezt a hölgyet újra. Kicsi a világ. Reggelente ott volt a szőke kanadai testes lány is, akit valószínűleg szintén magával ragadott a hely, mert ő is kedvesen mosolyogva nézte az embereket, miközben iszogatta a caffe latteját, falatozta a brióst, és belelapozott az asztalon heverő helyi újságba vagy könyvbe. Volt még egy furcsa figura a kutyájával, aki nem dolgozhatott, mert állandóan hol itt ácsorgott hol ott, a falu szinte bármely pontján összefutottunk vele. A nadrágja félig lecsúszva a fenekén, amit persze alsónadrág sem takart, kutyája pedig unottan feküdt a lába mellett.

Az estéknek is megvolt a maga bája. A Cafe Matteo előtti padra kiültek szépen sorban a helybéli idős emberek. A fapapucsos bácsi, az öreg nénik, az ősz szakállas mikulás külsejű mosolygós bácsi. Hangosan ciaoztak az előttük elhaladóknak, váltottak velük pár kedves szót. Az egyik este mi is odaültünk melléjük, és ott ettük meg Matteo finom szendvicsét. Olyan jó volt, pedig egy árva kukkot sem értettem abból, mi zajlik körülöttem. Egyszerűen élveztem az emberek kedves tekintetét, mosolyát, a nyugodt, békés állandóságot. Este 9-kor felébredt a falu, és hol máshol, mint a házunk előtt lévő focipályán elkezdődött a mérkőzés. A beton focipálya egyik kapuja a templom oldalának volt támasztva, a másik mögött a kerítésen túl a tenger volt. Itt játszottak vagy a fiatalok, vagy a középkorúak, sok-sok drukkoló lány kíséretében. Ezek a meccsek kb. éjfélig be sem fejeződtek.

Aztán szintén a házunk mellett volt a toronynak hívott kilátó is, ahová a helybéli olasz fiú elhívta a két amerikai lányt, megmutatni a kilátást. Vicces volt látni, ahogyan az igazi olaszos bájával átöleli a két lányt és kedves szavakat duruzsol a fülükbe, amitől azok biztos olvadoztak, merthogy mi is lehet annál romantikusabb, mint Olaszországban, egy olasz fiú karjainak ölelésében a tengert nézni a lenyugvó nap sugarainál? Számukra is tökéletes lehetett az olasz vakáció. :)

Laska Andrea

Olaszos vidámság

Őszinte köszönetünket kívánjuk kifejezni Önnek azért a sok segítségért, melyet az "ötföldi" kirándulásunk előkészületei során tett! Minden sikerrel zárult! Az odaút kissé elhúzódott, útelterelés, forgalmi akadályok miatt, de már a megérkezésünkkor a szokásos(!) segítő emberekre találtunk. A szállásunk szép volt és tiszta, az esőzések okán a foglalt melletti nagyobb, két helyiséges. A szállásadó szimpatikus öregúr a szokásos csibészes humorral. Minden nap találkoztunk, mert hogy Neki munkája volt az olajfák szüretelésével. A többi pedig alig leírható! Nem csodálkozunk, hogy visszajár erre a területre, valóban nagyszerű és - gondolom - minden alkalommal más és más képet mutathat! Nekünk ez az őszi hangulat is nagyon tetszett és persze mindenhol el is fért egymás mellett a turista. Az épített környezet csodálni való, ugyanakkor megmaradt nagyon emberinek, semmi erőltetettség, hivalkodás nincs benne. De az ott élő emberek nélkül mit sem érne! Az emberek pedig OLASZOK, vidámak és optimisták! Minden alkalommal - így most is - a saját magunk hangulati, érzelmi feltöltése is cél, megtapasztalni, hogyan is lehet jó kedvvel beszélgetni másokkal, bárkivel az utcán, megszólítani kétháznyira lévő ismerőst, láthatóan szeretni egymást, és egyáltalán felülkerekedni a szépszámú problémán, mely biztosan hasonlóképpen terheli Őket is! És a célt mindig sikerül elérnünk. Szinte azonnal megváltozunk mi is, és egyszerűen jó ott lenni! Kár, hogy hamar jön a búcsú, de már a hazaút során azon lehet gondolkodni, hol nem voltunk még? Tehát, most a gondolkodási időszak következik, és közben lehet megnézegetni a fényképeket, rendezgetni az élményeket, az apró emlékeket, az autóban ülve rá-ránézni a kis olajfa-ágra...Remek volt!

Zsuzsa és Lajos

Egy Manarola puzzle-lal kezdődött

Tegnap szerencsésen hazaérkeztünk Riomaggiore-ből. Reggel 8-kor indultunk szikrázó napsütésben, este 8-kor érkeztünk haza zuhogó esőben és szélviharban. Tényleg gyönyörű a táj, a növényzet a pálmafákkal, agavékkel és kaktuszokkal. Hangulatosak a falvak, a kis piazzákkal, amelyek délutánonként megtelnek a helyi családokkal, az ablakunk alatt 8 óra előtt 3 perccel iskolába rohanó gyerekekkel. Jó volt látni, hogy a milliónyi turista (ennyi amerikait egy helyen csak az USA-ban láttam) mellett azért élet is van Cinque Terrén, nem csak kirakatfalvak.

Nagyon jó volt a szállásunk, egy csendes sikátorban, de szép kilátással a falura. Előbb érkeztünk ugyan a tervezettnél, mert úgy alakult a programunk, hogy egy nappal előbb el tudtunk indulni, így Villachban aludtunk egy éjszakát és másnap már csak 5 órát kellett utaznunk. Így délután 2-kor már hívtam Signora Danielát, aki meglepődött ugyan, hogy olyan korán érkeztünk, de nagyon készségesen rögtön elénk jött a falu szélére, felvittük csomagjainkat az apartmanba, és elmentünk sétálni, amíg ő rendet rakott és kitakarított (előttünk nem sokkal mentek el az előző vendégek). 2 személynek nagyon kényelmes volt, régi épületben, szépen felújítva, de "mutatóban" meghagyott fagerendákkal, modern konyhabútorral, szép fürdőszobával. A parkolóhelyünk egy parkolóházban volt, saját, zárható garázzsal, nekünk megért napi 10 Eurót, hogy biztonságban tudhattuk az autót is, bár utólag visszagondolva, megismerve a környéket, nem hiszem, hogy egy kis megázáson kívül bármi baja esett volna. Mivel 3 és fél napunk volt, végigjártuk a tengerparti túraösvényeket, kivéve a Manarola-Corniglia szakaszt, mivel az le volt zárva, fürödtünk Monterossoban és Vernazzában és még elkirándultunk Portofinoba is. Szerencsére az időjárás jobban alakult, mint az előrejelzés írta, így igazi vénasszonyok nyara volt, leszámítva egy este-éjszaka átvonuló frontot és szép nagy hullámokat az utolsó napon. De ez gondolom ismerős, Manarolában az irodában újságolta a hölgy, hogy Ön is itt van!

Még egyszer szeretném megköszönni a segítségét, mindenkinek ajánlani fogom! A helyet is, a honlapot és a szállást is! Magyarországon tényleg kevéssé ismert egyelőre a Cinque Terre, akinek meséltem, hogy hová megyünk, nem nagyon tudta hová tenni. Persze nálam is egy karácsonyra kapott puzzle-lal kezdődött... Miután kiraktam (most már tudom, hogy) Manarola látképét, lelkesen nyomozni kezdtem, hogy hol lehet, és hamarosan rátaláltam. Amint a kisfiaink nagyobbak lesznek, visszatérünk velük, ezt nekik is látni kell! Bár nekik most még Bibione a "paradicsom" :-)))

Szilvia

Néhány nap Cornigliában

Egy hete érkeztünk haza Toszkánából, ahol nagyon jól éreztük magunkat, nemkülönben Cornigliában. A szállással minden rendben volt, gyorsan megtaláltuk a hölgyet a leírás alapján, a kávézóban a fiatal lány segített a kommunikációban. A közvetítő irodát is sikeresen felfedeztük. :) A szállás egyébként nagyon jó, a leírással és a fotókkal teljesen megegyezett, valamint méreténél fogva alkalmas akár 4 embernek is (hosszabb távra inkább családosoknak), de két főre igazán kényelmes. A konyha is teljesen felszerelt, ha valaki hosszabb távra szeretne berendezkedni. Egy hetes vagy hosszabb tartózkodásnál, fel kell készülni, hogy hasonlóan a bérelt lakásokhoz, a menet közbeni takarítást nekünk kell végezni, ha valaki erre nagyon kényes. Fotókat nem küldök, mert szinte ugyanolyanok, mint az általad küldött képek :). Ráadásul szerintem Corniglia igazán jó választás, mert kevesebb a turista, mint pl. Manorolában, és mind a két irányba gyalog könnyen megközelíthető a többi település (igaz Vernazza esetén kicsit hosszabb és nehezebb túrára kell számítani), de nyilván ezeket Te is tudod...

Nem szaporítom tovább a szót, nagyon köszönjük a gyors segítséget és a jó szállást, amit a weboldaladdal együtt csak ajánlani tudok mindenkinek!

Üdv:

Petra

Esték a riomaggiorei kikötőben

Szombat éjjel megérkeztünk olaszországi utunkról, fárasztó volt, de nagyon szép, annak ellenére is, hogy az idő nem mindig volt kegyes hozzánk. Egy hetet Sorrentóban töltöttünk (Capri, Amalfi, Positano, Pompei, Vezúv, Nápoly), két éjszaka jutott Rómára, kettő Riomaggioréra és szintén két estét töltöttünk el a Comói-tónál.

Az én szívem csücske természetesen - no és a feleségemé is - a Cinque Terre volt, itt a nap is szinte végig sütött. (Vernazzában eredt el egy órára, de addig is egy fedett helyről, izzasztó kapaszkodás után, jól megérdemelt sör mellett gyönyörködhettünk a panorámában). Végül úgy döntöttünk, hogy Riomaggioréban tesszük le az autót. (Még volt egy szabad hely a parkolóházban, pedig korábban, a falu határában a rendőr vissza akart fordítani bennünket, hogy teltház van, de a voucherünk meggyőzte. :) Egy nagyon kultúrált studióban laktunk a kikötő felett - ehelyt is köszönet a segítségért! - kilátással a tengerre, még Manarolába sem kellett átmennünk a számlát rendezni, ott helyben tudtunk fizetni. Az én kedvencem - Vernazza mellett - a riomaggiorei kikötő lett, órákat üldögéltem ott esténként.

Másnap elindultunk a mi kis caminónkra, a manarolai szakaszon a legnagyobb feladat - ekkor még - a japán és amerikai turistákon való "átkelés" volt. Manarola is egy fantasztikus hely volt, pihentünk egy kicsit a kikötőben, aztán vettük a lépcsőket Cornigliába... Én olvastam a 372 lépcsőről, de más olvasni és más megmászni, nem mondom kapkodtam a levegőt (meg a vizet), mire landoltunk a lépcsők tetején (szerintem nem véletlenül helyezték oda azt a kis ambuláns állomást:)) A látvány mellett az is jó érzéssel töltött el, hogy eddigre magunk mögött hagytuk a már említett távolkeleti/USA áradatot, a Vernazzáig terjedő (mondhatni, majdnem halálos:)) etapot szinte magányosan abszolváltuk, a légszomjot persze kárpótolta a látvány (meg a végén a sör:)) Mivel Vernazzában elég sok időt töltöttünk el, ezért úgy döntöttünk, hogy Monterossóba vonattal megyünk, így még maradt időnk egy kis fürdésre is, mielőtt még az utolsó hajóval haza nem mentünk Riomaggioréba. Az egész nap csodálatos volt, így az estét még megfejeltük azzal, hogy házi lakomát csaptunk sárgadinnyével, pármai sonkával, mozzarellával és vörös borral (jobb is, több is, no meg lényegesen olcsóbb is volt, mint az étteremben), majd - immár a szokásos módon - az éjszakát a kikötőben, a sziklákon töltöttük. Mi innentől mindenkinek csak javasolni fogjuk a Cinque Terre-t (japánok, amerikaiak ide vagy oda), és ha tehetem még visszamegyek, ez a durván két nap azért igen kevés volt arra, hogy részletesen megismerhesse az ember ezt a vidéket.

Kedves segítségét ismételten köszönöm, és nagyon segített nekünk a honlapján található számos és részletes információ is, ezek alapján az első perctől tudtuk hová érkezünk, hol, mit találunk, mire kell figyelnünk, így szinte az első pillanattól ismerősnek tűnt minden.

Őszinte köszönettel,

Péter

Élmények és esküvők

Elnézést, de kicsit megkésve küldöm élménybeszámolónkat a nyaralásról, ami nagyon jól sikerült! :) - köszönhetően Önnek! Mivel adott időpontban nem igazán tudtunk válogatni a falvak szálláslehetőségei közül, de mégis a legjobbat kaptuk - CORNIGLIÁT! Kicsi, nyugodt falu, segítőkész, barátságos emberekkel! A szállás: apartmant szerettünk volna, de szoba is tökéletesen megtette, hiszen tényleg csak aludni jártunk oda. Tetőteraszról a kilátás: valami csodálatos! Corniglia, a tenger, rálátás Manarolára... Ez mind elénk tárult! Az öt napban végigsétáltuk az ösvényt - Manarolába kétszer is átmentünk, vonatoztunk - előfordult, hogy ingáztunk Riomaggiore és Monterosso között, mert a vonatunk nem állt meg Cornigliában :), és feltöltődtünk testileg-lelkileg, ami az izomláz után ránk is fért! :) Volt részünk olasz esküvőben - Cornigliában, Vernazzában! Utóbbi nagyon tetszett - ilyet még nem láttunk - erkélyről cukordobálás az ifjú párt éltető tömegnek! Élményekben gazdag, csodálatos öt napot töltöttünk itt - amiről órákig tudnánk mesélni, és még biztos, hogy visszatérünk! Mégegyszer köszönünk mindent, és a továbbiakban sok sikert kívánunk!

Tisztelettel:

Renáta és Gábor

A legjobb pizza Cornigliában

Megkésve, de pár mondatban szeretném megköszönni a szállásfoglalást neked. Nagyon jól éreztük magunkat, meseszép volt minden. Már vagy 4 barátnak elküldtem a kontaktod, mert aki látta a képeinket, mindenki beleszeretett a tájba. Jövőre lehet, hogy megint benevezünk, csak egy másik faluba - amihez majd ismét kérjük a segítséged. Csatoltam pár képet. Ha valaki Cornigliába megy, egy helyre mindenképp menjen el enni: Alfredo bácsi pizzériája! La gata flora. Olcsó és életem legjobb pizzája volt!!! A Ristorante Tinola borzalmas volt és méregdrága, nem túl kedves pincérrel. Pirun, Lanterna oké, de mondom a Gata flora a tuti :)) Riomaggioréban is isteni kajáldák vannak a parton, ott mind szuper. Meseszép és nagyon visszavágyunk! Üdv,

Linda

Egy hét Cornigliában

Augusztus első hetében nyaraltunk Cornigliában. Autóval utaztunk Zalaegerszegről. Az apartmanunk egy három emeletes ház első emeletén volt, kilátással a falu kis tengeri öblére. A lakás extra jól fel volt szerelve: a konyhában több eszköz volt, mint itthon a saját konyhánkban. :) A hét napot felváltva töltöttük túrázással és strandolással. Szerintünk érdemes a hegyoldalba vezető útvonalakat (pl.: Corniglia - San Bernardino) is kipróbálni és nem csak az öt falut összekötő parti túrát végigcsinálni. Varázslatos tengerparti kilátások fogadják a turistát minden egyes méter után.

Minket a teraszos hegyoldal szőlőbirtokai külön bámulatba ejtettek, hiszen minden kis négyzetcentit beültetnek és művelnek. Le a kalappal a helyiek szorgalma előtt. Persze az is nyilvánvaló, hogy a legtöbben inkább már csak az idegenforgalomból élnek. A túrákon azt tapasztaltuk, hogy rengeteg az amerikai turista, akiket onnan a legkönnyebb felismerni, hogy nem állnak félre a szűk hegyi szerpentineken sem, ahol csak egy ember férne el... A helyiek (Cornigliaiak) viszont hihetetlen közvetlenek: az utolsó pár napban már mindenkit megismertünk a faluban és szinte mindenki köszönt is. Ez nagyon különleges hangulatot adott a nyaralásnak.

A cornigliai strandot szeles időben csak bátor és jó úszók próbálják ki, mert elképesztően nagy hullámok érkeznek a kis mólóra. Az árak (parkolás, étterem) egyébként nem alacsonyak, de ez mégiscsak egy nemzeti park. Nekünk a focaccia lett a kedvencünk a gasztronómiai kínálatból.

Korábban nem gondoltuk volna, hogy létezik Olaszországban ilyen elvarázsolt és érintetlen, nyugodt pihenésre helyet adó terület. Egyszer mindenkinek látni kell!

Könczöl Árpád

Praktikus tanácsok

Megígértem, hogy néhány szóban beszámolok a cornigliai szállásról. Nos, igazán jó döntésnek minősült Corniglia a többi településhez képest. A kicsi városban este már csak szinte a helyiek voltak, így igazán élvezhettük az olasz életstílus bensőségességét. A szállás tiszta és rendes volt. A szállásadó hölgy kedves, mosolygós, bár angolul nem igazán beszélt, de megértettük egymást. A tetőteraszt a többi lakóval közösen használtuk, de igazából ritkán voltunk fenn társaságban. A Cornigliát Manarolával összekötő úton bontják a pavilonokat, az útszakasz lehangoló, ezért itt nem is kérik a nemzeti park kártyát. Munkásokat az egy hét alatt nem láttunk.

Felfedeztük, hogy Manarola felé a vasútállomástól 10 percnyi távolságra van egy nagyköves strand, amire egy fehér lépcsőn lehet lejutni, igazából ez Corniglia strandja, a város alatti öböl csak a sötét és hideg alagúton keresztül közelíthető meg, de azt senkinek nem javaslom, főleg zseblámpa nélkül.

Szúnyog, vagy légy nincs, ritka hely a világon. A kocsit egy védett parkolóban tudtuk letenni, közel a szálláshoz. Szinte minden este volt valami helyi program, vagy jazz koncert, vagy a helyi iskola kosárlabda versenye, vagy a kis templomban egy kiállítás. A Matteo-ban a bruschetta királyi. Szemben lehet netezni (15 perc=1 Euro). A vasútállomáson adnak egy egyszerű menetrendet, ami nagyon jól hasznosítható a nemzeti parkban. A közeli városok megközelítéséhez a nagyobb állomásokon megtalálható kifüggesztett menetrend kell, de az is áttekinthető. Monterosso strandja nagyon zsúfolt, igaz ez volt a csúcsidőszak az olaszoknak is, de azért a szabadstrandon mindig lehet helyet szorítani. Itt a tenger nem igazán tiszta, de ez egy ilyen zsúfolt helyen érthető is. Manarolában az öböl nagyon szép, és ott nagyon javaslom a fürdést, mert tiszta a víz, és lehet ugrálni is a sziklákról. A boltok 20-30%-kal drágábbak, mint egyéb helyeken, így javaslom La Spezia-ban a vásárlást egy nagyobb áruházban a szállás elfoglalása előtt, de ha nem megy az sem baj. A helyi boltosok kedvesek, az egyik fagyis fiú tud egy pár szót magyarul.

Szóval tényleg szép volt, köszönjük a segítséget.

László

Egy forró nap

Ismételten szeretnék köszönetet mondani az igen hasznos tanácsokért. Eljutottunk Cinque Terrébe, és mi is nagyon szépnek találtuk. Iszonyú hőség volt (kb. 36 fok), így a gyalogtúra ezúttal elmaradt. Viareggióból La Spezián keresztül utaztunk Monterossóba. (A La Spezia-i pályaudvar elég rémes volt, a jegykiadó automaták 1 kivételével rosszak, a pénztárnál hosszú sor, szerencsére egy olasz mondta, hogy a trafikban is lehet jegyet venni Monterossóba, így még elértük a tervezett vonatot.) Sokat gondolkodtam, melyik is tetszett legjobban az 5 falu közül, igazából nagyon nehéz a választás, de talán Cornigliára szavaznék, az egész hangulat, a csodálatos fekvése, és a kilátás miatt! Mindegyik nagyon szép volt, mindegyik másért: Monterossóban a tengerpart és a templom a domboldalon, Vernazzában a sok látnivaló, színes házak, Manarolában a sziklás part, Riomaggioréban a csónakok a főutcán. A legtöbb időt Cornigliában töltöttük, itt is ebédeltünk, egyébként hajó-vasút kombinációban tettük meg az utat: Monterosso-Vernazza hajó, Vernazza-Corniglia-Manarola vonat, Manarola-Riomaggiore hajó.

Következő álmom bejárni a Via Francigena toszkánai szakaszát, és egy kis kitérővel beiktatni a Cinque Terre-i gyalogtúrát. Szerintem Monterossóban célszerű megszállni, és másnap korán reggel indulni gyalog, és esetleg Riomaggioréből este elhajózni Portovenerébe, ez most sajnos kimaradt.

Köszönöm szépen a segítséget, és további szép utakat kívánok.

Üdvözlettel

Éva

Corniglia, a mi kis falunk

Körülbelül 3 éve olvastam egy osztrák újság utazási mellékletében a Cinque Terréről. Szép volt, tetszett, ennyi. Azóta sem hallottam róla. Ahogy volt elfelejtettem. Páromnak volt az idén egy kerek születésnapja. Már együtt is sokat utaztunk, nagyon szeretünk ismeretlen vidékeket megismerni, úgy Magyarországon (bejártuk már nagy részét), mint külföldön. Elhatároztam, hogy meglepem egy 7 napos toszkánai utazással. Januárban már elintéztem mindent (repülőjegyet, szállást Firenzében, programokat, stb., kivéve az autóbérlést.) Három héttel az utazás előtt az autóbérléssel foglalkozó cégnél mondta a hölgy, ha Toszkánába megyünk, szánjunk rá 2-3 napot a Cinque Terrére. Mutatott képeket és az Ön honlapját, és ekkor döntöttem el. Ezt látni, érezni kell, meg kell élni!! Így jutottam el Önhöz. Ezúton szeretnék ismét köszönetet mondani a segítségéért a szállás megszervezésében.

Innen kezdődik a beszámolóm.

Cornigliában kaptunk szállást. A legjobb döntés volt (nem volt más választásom, hiszen a kért időpontban csak itt volt hely, óriási szerencsére), mert nem volt a turistáktól ellepve, nyugis, "érintetlen" szépségű falucska a maga elragadóan kedves környezetével. És ahogy a voucher szólt: "...ha megérkezik, menjen el a Matteo kávéházba és érdeklődjön Signora Marilena után...". Amikor ezt olvastam, nem akartam hinni a szememnek. Persze, hogy azonnal megtaláltuk, és még természetesebb, hogy egy kukkot nem beszélt az olaszon kívül. Mi meg ugyanígy voltunk az olasz nyelvvel. De megértettük egymást, hogy hogyan, ne kérdezze, mert én sem tudom.

Az Appartamento Elsa!! A "belvárosban" (egy szűk utcácskából állt, egy térrel, ahol a Cafe Matteo is található) volt, szinte a legjobban lerobbant, öreg, vakolatlan házban. Ez volt az első sokk, aztán jött a második. Az emeleten volt, nem lehetett meghatározni, hogy az elsőn vagy másodikon. A feljárat. Úhhhhh! A lépcsőfokok kb. másfél-kétszer olyan magasak voltak, mint egy normál lépcsőfok. 28 lépcső a sötét lépcsőházban (Budapesten félnék bemenni), míg felértünk, mindketten arra gondoltunk, hogy a csomagokat nem is hozzuk fel, és "világgá megyünk". Plusz hozzá, páromat 1 hónapja műtötték a szívével. Szóval, felküzdöttük magunkat az első vagy második emeletre, ahol Signora Marilena kinyitotta az ajtót és...megnyugodtunk. Egy teljesen frissen felújított 40 m2-es, két szinten nagyszerűen berendezett kis lakás. Gázfűtéssel, mert reggel-este jól esett a fűtött szoba. Igaz, a berendezés eléggé "eklektikus" volt, de megvolt minden és tiszta volt. És balkon volt hozzá, és milyen kilátással! Az egész kis falu tárult elénk! A templommal, a házakkal, a tipikusan teraszosan megművelt szőlőkkel és olajfákkal. Egyszerűen elfelejtettük az operációt, a 28 lépcsőfokot (ami legalább 40 normális fokot jelentett), a szörnyű feljáratot. De mindezek eltörpültek a sok szépség láttán és amellett, hogy már lelki szemeink előtt lebegett, hogy mik várnak még ránk.

Amikor leszálltunk a repülőről, és a bérautóba ültünk, még nem tudtuk hova megyünk és milyen csodákat fogunk megélni. Az az út Firenzéből Cornigliába sok meglepetést hozott. A jellegzetes toszkánai táj után szinte észrevétlenül - La Spezián keresztül - elkezdődött a számtalan "hegyre fel-hegyre le" menet az egy autó szélességű szerpentinen. Félelmetes és egyidejűleg gyönyörű volt. Akármerre jártunk, mindig csak szépet és még szebbet láttunk, ami a természetet és a tájat illeti. A végére bizony annak ellenére, hogy legalább 1,5 millió km-t autóztam már életemben, elfáradtam.

Cornigliából jártunk kirándulni, mielőtt az utolsó kőig megismertük "kisfalunkat". Minden egyes négyzetcentiméter maga volt a csoda. A virágok, a növények, a madarak éneke. Az épületek, az egész környék. És a tenger!! Te jó Isten!! A fő utca végén volt egy kis plató, kilátás a tengerre. Lenyűgöző volt.

Aztán voltunk vonattal Manarolában, Vernazzában. Mindkettő tündéri kis falu, jobb állapotban lévő házakkal, gyönyörű környezettel, sok turistával. De a "mi" kis falunk verte az egészet. A maga bájával, egyszerűségével, kevés turistájával, mindent felülmúlt.

A szállás, mint említettem, kitűnő volt. Ami a lakást illeti. Vettünk élelmiszert, amit tudtunk olasz specialitásokat. Reggeli a teraszon a napsütésben, lábunk alatt a falu. Prosciutto, mozarella, milánói szalámi, igazi olasz fehér kenyér. Királyi reggeli! És a kávé! Akárhova mentünk, a legkisebb faluban, a legegyszerűbb vendéglőben, a kávé mindenütt osztályon felüli. Napközben séta, kirándulás. Kávéval, süteménnyel. Este vagy otthon, vagy kisvendéglőben vacsora borral, igazi helyi specialitással. Gasztronómia is szuper. És az emberek. Kedvesek, barátságosak, előzékenyek. És nem csapnak be sehol!!

Sajnos párom operációja miatt nem tudtunk igazi túrákat csinálni, csak sétáltunk nagyon sokat. Hiszen az idővel is szerencsénk volt. De így is sokat láttunk és csak szépet.

Visszafelé Firenze felé - La Spezián keresztül - amit láttunk, az felejthetetlenül gyönyörűséges volt. Amikor fent voltunk az egyik hegy tetején és elénk tárult az öt falu, a "Cinque Terre", a tengerbe nyúló, égbe nyúló sziklákon. Ez a látvány olyan élmény volt, hogy szinte leírhatatlan. Életemben bejártam a fél világot, sok szépet láttam, de ehhez hasonló lélegzetelállító látványt még sohasem. Igaza volt annak, aki azt írta az egyik élménybeszámolóban, hogy amikor azt mondod, hogy ennél szebbet nem látsz, elmész 500 métert, és tessék, még szebb jön. Ez igaz.

Röviden összefoglalva, minden nagyon jól sikerült. Minden nagyon szép és jó volt. A szállás (Signora Marilenával), a kulináris különlegességek, a vidék, a táj, a tenger és az emberek. És egyben biztos vagyok. Abban, hogy ismét megyünk, már jövőre. Adósok maradtunk, nem láttuk Monterossót, Riomaggiorét, Levantót és a többit. Nem 3 napra megyünk, hanem minimum egy hétre. És csak Cornigliában ("Ő" marad a szerelmünk) fogunk lakni, de most olyan szobában, ahol a tengerre néz az ablakunk.

Még egyszer - ki tudja hányadszor - köszönöm Önnek ezt az életre szóló élményt. Hogy is mondja az egyszerű ember? "Jövőre ugyanekkor, ugyanitt".

Üdvözlettel

András

Cinque Terre-i kirándulás nyári záporokkal

Hazaérkeztünk nyaralásunkból, és ahogy ígértük, jöjjön a beszámolónk.

Szerdán indultunk hajnal 3-kor Cinque Terrére autóval és du. 3-kor meg is érkeztünk Cornigliába a szállásunkra. Ahogy közelítettünk a faluba a hegy tetejéről, gyönyörű látványban volt részünk, elénk tárult a Ligur-tenger, és már sejtettük, hogy klassz nyaralásban lesz részünk. Egész könnyen megtaláltuk a Bar Matteót és a hölgyet is, aki aztán elkísért minket a szállásunkra, mindent megmutatott. Az apartmanunk nagyon tetszett, és az összes ablakunk a tengerre nézett, gyönyörű volt! Az időjárás érdekes volt, mert általában reggel szakadt az eső, utána pedig kisütött a nap és kiváló kiránduló időnk kerekedett.

Csütörtökön felfedeztük Manarolát és Riomaggiorét. Sajnos a sétaösvény (gyalogút) le volt zárva valami miatt, egyedül a szerelmesek útján tudtunk végigmenni, az nyitva volt. Ez volt a legszebb élményünk és ezen a napon volt a legmelegebb. A hőmérő 23-24 fokot mutatott Manarolában, de napon talán még 30 is volt. Sajnáltuk, hogy nem tudunk végigmenni az összes útvonalon, de így vonatoztunk sokat, és több időnk maradt a falvakra.

Pénteken másik irányba indultunk, ekkor Vernazzába és Monterossóba mentünk. Tényleg mindegyik falu más-más jellegű, de mind nagyon szép, mind a négyünknek lett külön kedvence. Szombaton úgy terveztük, hogy Cornigliában maradunk, de végül délután elmentünk még Levantóba is. Ezen a napon többször esett az eső és borult időnk volt, de így is élveztük. Vasárnap pedig elautóztunk Pisába.

A parkolással is szerencsénk volt, mert találtunk egy helyet a nem fizetős részen, és még a szállásunk is közel esett hozzá, mert a néni mutatott egy rövidebb utat. Az utolsó előtti nap, mikor Pisába mentünk, akkor hazafelé már csak a fizetős parkolóban találtunk helyet, viszont nagyon kedvesek voltak a helyiek, mert az indulásunk előtti 2-3 órára már nem kérték el a pénzt.

Amit a leírásban ajánlottál ételeket és helyeket, igyekeztünk felfedezni, nagyon finomakat ettünk-ittunk! A Bar Matteóban háromszor is ettünk a híres bruschettából (tényleg isteni volt!). A spaghettit is nagyon finoman tudják elkészíteni, mi itthon meg csak a Bolognait ismerjük...Hát most már én is készítek több félét. Furcsa volt, hogy a csirkét nem nagyon eszik, viszont helyette nagyon finoman elkészített haltálat kaptunk.

Összességében és részleteiben is nagyon szuperül éreztük magunkat, és biztos, hogy visszamegyünk még.

Köszönjük szépen a sok segítséget és közreműködést, és további jó munkát kívánunk Neked! Jó lenne, ha több ilyen magyar oldal lenne a világ ilyen csodaszép helyeiről, hogy többet megismerhessünk. Mindenesetre mi kinyomtattuk és vittük magunkkal az általad leírtakat!

Sok sikert, és örülünk, hogy Általad megtaláltuk ezt a csoda helyet!

Adél

Eljegyzés a manarolai naplementében

Elnézést, hogy csak hónapokkal később jelentkezünk és írjuk meg tapasztalatainkat erről a nagyon jól sikerült nyaralásról, amihez Te is sokban hozzájárultál. :)

Manarola nagyon jó választásnak bizonyult az 5 kis falu közül. Mindegyik igazi gyöngyszem, de kirándulásaink alatt megállapítottuk, hogy a leghangulatosabb a miénk! Eljutottunk mindegyikbe, volt, hogy vonatra szálltunk, de a turista ösvényen is barangoltunk. Megtaláltuk az útikönyvben feltüntetett templomokat, öblöket, kastély romokat, fürdőztünk, sokat fotóztunk, élveztük a helyiek vendégszeretetét.

Amikor megérkeztünk a szerpentinen, izgatottan vártuk, hogy megpillanthassuk a falucska utcáit, tengerpartját, amiről előtte már oly sok szép fotót láttunk. Szállásadónkkal nem sikerült rögtön kapcsolatot teremteni, mert kiderült, csak olaszul beszél, de felesége németül biztosított bennünket, hogy a főtéren fog várni ránk. Ez így is volt. Egyszerűen nem tudtunk eltévedni. A sorompónál kicsit meglepődtünk, hogy mindössze 20 percünk van a kipakolásra. A helyiek szívesen vigyáztak csomagjainkra, míg az összeset felhordtuk az apartmanba. Hazafelé is arra számítottunk, hogy autóval beengednek majd bennünket a főtérig. Ez sajnos nem így történt, mert kiderült, hogy erre csak délután van mód. Mivel sok csomagunk volt, nem indultunk el a meredek utcákon a reggeli hőségben, hanem megvártuk a kis buszt (ami mint kiderült, délelőtt kb. óránként indul a posta elől). Bizakodtunk, hogy a helyiek közé felférünk a két bőrönddel, szuvenírokkal, búvárfelszereléssel, kamerával felszerelkezve.

Szállásadónk nagyon kedves, segítőkész volt, az apartman tiszta, csendes, jól felszerelt, összességében nagyon elégedettek voltunk mindennel.

Természetesen hagytunk lakatot a Szerelmesek útján és megfogadtuk, hogy ide még visszatérünk, mert a Cinque Terre 3 napnál sokkal többet érdemel! Azóta az esküvőnket szervezgetjük, mert utolsó esténken Manarola kis strandján a naplementében megkértem a barátnőm kezét.:) Az itt eltöltött 3 nap tehát méltán vált a 14 napos vakációnk legszebb, legemlékezetesebb állomásává.

Minden jót, üdv

Ádám és Orsi

Motorinóval Riomaggiore utcáin

Már előbb is írhattam volna, mert annyira sokat segített nekünk. A nyaralás nagyon jól sikerült. Biztosan említettem, hogy több helyre is mentünk. Genovától nyugati irányba indultunk el először, majd átmentünk a Cinque Terre-i részre. Itt megérkeztünk Riomaggioréba, aminek vasútállomása Sanremo és a nyugati part után kissé elhagyatottnak látszott, különösen úgy, hogy arra számítottunk, Mrs. Lorenza ki fog jönni elénk, de nem jött. Arra gondoltam, hogy mit fogunk itt csinálni két napig, és máris számolgattam, hogy hogyan tudnánk továbbutazni előbb a tervezettnél.

A férjem beszél valamennyit olaszul, és a voucheren megadott számon érdeklődött, mire Mrs. Lorenza összekapta magát, és rövid időn belül megjelent. Nagyon kedves volt, és ettől a perctől Riomaggiore hangulata kezdte elhomályosítani a sanremoi elegáns pálmafákat és butikokat. Azonnal hívott egy taxit, ami tulajdonképpen egy kétszemélyes motorino volt egy vagány és közvetlen sofőrrel. Mrs. Lorenza hóna alá fogta a férjemet, engem a csomagokkal együtt betuszkoltak a "taxi"-ba, és elindultunk. Útközben beszélgettünk, a sofőr elmondta, hogy La Speziában lakik, de a szezonban feljön ide dolgozni, mert sokat lehet keresni. Hát, ez a megjelenésén és a járgányán nem nagyon látszott! A hosszúnak tűnő úton reménykedtem abban, hogy a férjemmel a végcélon, azaz a szálláson találkozunk. Mi az autóval előbb odaértünk egy kis házikóhoz, ami illeszkedett a Riomaggiorében látott többi lakóépülethez. Amíg csak kívülről nézegettem, arra gondoltam, hogy a gyönyörű kilátás kárpótol majd a belülről nyilván nagyon egyszerű szobáért. Közben megérkeztek a gyaloglók, addigra már Mrs. Lorenza hangos "Krisztina" kiáltásokkal szólongatott, és biztonságban visszaszolgáltatta a férjemet, akivel útközben barátok lettek.

Bevezetett a szobánkba, ami egy szépen berendezett, tágas és kényelmes lakosztály volt, a kilátás az erkélyről leírhatatlanul szép. Ekkorra már teljesen úgy éreztem, hogy én is csatlakozhatom a Cinque Terre rajongók táborához. Ezzel a férjem is egyetértett, ő ugyanis a gyalogúton még jobban megismerhette a falut. A szállással tehát messzemenően meg voltunk elégedve, és Mrs. Lorenzával is. Kedves volt és segítőkész, ellátott minket jótanáccsal a kirándulásokat illetően.

Sajnos, túl kevés volt az a két nap, amit ott töltöttünk, de örömet okoz nekem felidézni, úgyhogy azért arról is írok pár sort. A megérkezésünk napján rögtön elutaztunk hajóval Portovenerébe. Csak pár órát tudtunk ott tölteni, mert alkalmazkodnunk kellett az utolsó hajóhoz, ami visszavitt. De gyönyörű dolgokat láttunk. Másnapra terveztük a túrát, mert csak ez a napunk volt teljes. Úgy gondoltuk, hogy - ismerve az én állóképességemet - csak a szerelmesek ösvényén megyünk végig, onnan pedig vonatozunk egyik helyről a másikra. De nem tudtuk abbahagyni a gyaloglást! Annyira szép volt az út a tenger mellett, hogy amikor Manarolába érkeztünk, javasoltam, hogy menjünk tovább gyalog még egy falut. (Elnézést, lehet, hogy összekeverem már a falvak sorrendjét). Úgy emlékszem, a következő falu Corniglia volt, itt a honlapon található útleírás alapján megkerestük a bruschettás helyet, és ettünk is belőle. Nagyon finom volt. Itt már eléggé fáradt voltam, különösen a lépcsőzés miatt, de mégis valahogy motoszkálni kezdett bennem a gondolat, hogy még egy falut kellene gyalogolni, mert ebben a túrában nemcsak az volt a jó, hogy a tenger mellett mentünk, és csodálatos volt a táj, de a küzdelem is vonzott. Így végül elindultunk Cornigliából Vernazzába, ami óriási élmény volt! Itt már abszolút erősödött a küzdelem jellege a dolognak. Én, akinek a lába a budapesti butikok és cipőboltok végigjárásában edződött, nem tudtam, hogy mibe vágok bele! Száz szónak is egy a vége, a honlapon található leírás teljesen helytálló, amikor arról beszél, hogy milyen csodálatos érzés belerohanni a tengerbe Monterossóban, csak ez nekem egy kicsit előbb, Vernazzában következett be. De az élmény ugyanaz volt. Innen viszont már vonattal utaztunk tovább, megérkeztünk hamar Monterossóba, ahol a tengerparton ebédeltünk, és megpróbáltuk elmagyarázni annak a buta pincérnőnek, aki kiszolgált bennünket, hogy hogyan kell egy jó bruschettát elkészíteni (a cornigliai receptet próbáltuk népszerűsíteni). Kicsit okoskodott, hogy az úgy nem lesz jó, de végül csak kihozta. Monterossóban azért mégis kibújt belőlem a kényelemszerető turista, és azonnal lementünk napernyőzni meg nyugágyazni. Itt pihentünk estig, én közben egyre azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne meghosszabbítani ezt a riomaggiorei tartózkodást. Hazafelé vonattal mentünk Manaroláig, és onnan a naplementét a szerelmesek ösvényén néztük végig.

Másnap hajnalban keltünk azért, hogy még visszamehessünk Vernazzába fürdeni, mielőtt el kell hagynunk a szálláshelyet. 11-kor kellett átadnunk a szobát, az indulásig még kicsit sétáltunk a főutcán, majd felszálltunk a vonatunkra, és elutaztunk Milánóba, ami Riomaggiore és a Cinque Terre után kiábrándítóan sivárnak tűnt.

Tehát összességében azt mondhatom, hogy a szállás nagyon klassz volt, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki ott szeretne nyaralni. Mrs. Lorenza nagyon kedves, nála szeretnék lakni legközelebb is. Az egyetlen baj az volt, hogy nem tudtam előre, hogy létezik ilyen hely a világon, mert ha tudtam volna, akkor minimum 1 hetet maradunk.

Újra megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak a honlaphoz, aminek nagy hasznát vettük a kirándulások megszervezésénél.

Krisztina

Gasztronómiai élvezetek az erkélyen

Ahogy ígértem, írok egy kis beszámolót az utunkról, ami összességében és minden részletében is fantasztikus volt. A fényképek nagy része még nem került gépre, de remélem szavakkal is kellőképp szemléltetni tudom az élményeinket.

Az odaút viszonylag könnyen ment, leszámítva az egyperces átszállási időket, aminek eredményeképp bőröndös rövidtávfutó versenyt rendeztünk a milánói és a genovai pályaudvaron is. De nem csak ezért, hanem a négy órás vonatútért is kárpótolt a látvány, ami akkor fogadott minket, amikor leszálltunk a vonatról Riomaggiore-ban. Már az első perctől magával ragadott minket ennek a kis falunak a hangulata, amihez hasonlót egyszer egy szicíliai faluban éreztem, de még az sem volt ennyire...olasz. Mert ez a szó jutott eszembe a szűk sikátorokról, a színes házakról, csónakokról és a kedves, vidám, az utcán egymással hangosan trécselő helyiekről.

A szállás nagyon kellemes volt; szép és tiszta, a legjobban a tágas erkélyünk tetszett, és annak is örültünk, hogy egy kis utcára nézett, mert a főutca elég hangosnak bizonyult esténként, főleg a Bar Centrale környéke. Első teljes napunkon egyből elindultunk a tenger menti túraútvonalakon, és eljutottunk egészen Vernazza-ig. Mivel nem vagyok gyakorlott túrázó, egy-két terep (főleg Corniglia és Vernazza között) igazi kihívásnak bizonyult, de a látványért megérte a fáradozás. Első nap csak Monterossóban fürödtünk, ugyanis a legtöbb helyen "sea storm" feliratú táblák figyelmeztettek arra a szembeszökő jelenségre, hogy legalább 5 méteres hullámok csapkodják a sziklákat. Hihetetlen volt, sosem láttam még ekkora hullámokat (biztos azért, mert nem jártam még óceánnál), félelmetes tud lenni a tenger ereje. Szerencsére másnapra csillapodott a hullámzás, bár Riomaggiore szikláin még mulatságos volt bebotorkálni a mélyebb vízbe, mert minden egyes hullám kilökött a nagy nehezen megtalált egyensúlyi pozícióból.

Egyik nap sztrájk feliratú cetlire lettünk figyelmesek a vasútállomáson. Ahogy olvastam a honlapodon, ez nem rendkívüli jelenség arrafele. Úgy gondoltuk, jobb kerülni az idegeskedést, ezért inkább buszra szálltunk, és felmentünk a Telegrafo-hoz, onnan pedig elindultunk Riomaggiore felé. Érdekes volt látni egy hegyi falut (Biassa) is; pár száz méterrel feljebb egy egészen más világ tárult a szemünk elé. Az út felénél lehetett egy Monte Nero nevezetű kis kápolna, aminek a verandáján épp össznépi étkezés folyt, így mi is ihletet kaptunk, hogy az egyik árnyas fa alatt ebédeljünk, fantasztikus kilátással a tengerre. Volt szerencsénk látni egy hullámvasútra emlékeztető szerkezetet, amin a vendégek egy része az ebéd után távozott. Zseniális találmány, a fényképen olyan, mintha száguldanának lefelé a hegyoldalról, míg valójában lassan haladnak, de így is óriási segítség lehet az ott élőknek. Az út végén megnéztük a Torre Guardiola botanikus kertjét, ahonnan egyenes út vezetett le a strandra, aminek azúrkék vize egész nap hívogatott minket. Bevallom, azért gyorsabban tudtam haladni, ha az alattam lévő tiszta, hűvös tengerre gondoltam.

Az esték is nagyon emlékezetesek, főleg a séták a Via dell' Amore-n, amik sokkal kellemesebbnek bizonyultak mint napközben, turistáktól hemzsegő mivoltukban. Tetőzte a helyzet romantikáját a telihold is, ami gyönyörűen megvilágította Riomaggiore-t. Egyik este beültünk étterembe is, egész pontosan a Bar Vini nevezetű teraszra, és az időzítés kiváló volt, ugyanis pont naplementére értünk oda. A legnagyobb kulináris élmény mégsem ez volt, hanem utolsó este, amikor komplett menüsort állítottunk össze magunknak az erkélyünkön. Előétel: pestós sajt, mozzarella, gyümölcsök, pármai sonka, foccacha. Főétel: tenger gyümölcsei spagetti, Napolitana pizza finom szardellával. Limoncino és finom helyi fehérbor...

Utolsó napunkon a víz már teljesen nyugodt volt, úgyhogy beneveztünk egy hajókázásra. Érdekelt a falvak látványa a vízről, onnan még talán szebb képeket lehetett készíteni, főleg napnyugtakor hazafele. Riomaggiore után a másik nagy kedvencünk Vernazza lett, itt strandoltunk egész nap az öböl menti sziklákon. A nagy szívfájdalmam, hogy Vernazza és Monterosso között (mint leghosszabb útvonal) nem maradt már időnk végigmenni, úgyhogy adósok maradtunk Cinque Terrének, így hát le is tettük a szent esküt, hogy ide még (legalább) egyszer visszatérünk. Kedden maradt még egy kis időnk fürdeni és búvárkodni, majd átmentünk Levantoba, bízva abban, hogy ott is találunk egy csomagmegörzőt, amíg egy kicsit szétnézünk. Legnagyobb meglepetésünkre a Riomaggiore-nál sokkal nagyobb településen sehol nem volt deposito, így kénytelenek voltunk vonatra szállni Milánó felé. Azzal vigasztalódtunk, hogy legalább volt egy kis időnk megnézni a divat fővárosát, ahol valóban mindenki nagyon jól öltözött, és sikkes kávézókban ücsörög. Más világ.

Egy kissé hosszúra nyúlt ez a beszámoló, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen terjengős lesz, de tele vagyunk élményekkel. Ezért szeretnék köszönetet mondani: egyrészt a honlapod miatt, ami remek kedvcsinálónak bizonyult, másrészt a szállásfoglalás miatt. Ez a hely valóban gyönyörű és egyedülálló. Valami olyan, amit nem csak egyszer kell látni az életben.

Még egyszer, köszönjük!

Kívánunk Neked minden jót, és sok sikert a munkádhoz! Üdv,

Viktor és Szandra

Villámlátogatás Cinque Terrén

Sajnos véget ért a nyaralás és újra vissza kellett térni a földre. Minden percet nagyon élveztünk, bejártuk Velencét, Firenzét és Toscanát, de a Cinque Terre volt az egyik fénypont! Már az autóból is csodálatos volt a látvány a Levantoból Riomaggioréba vezető úton, de ami azután következett a gyalogtúra során, az tényleg leírhatatlan! Az orrunk megtelt illatokkal, a szemünk színekkel, a lábunk izomlázzal... Az öt városból négyet látogattunk végig, mert Vernazzában már elfogyott az erőnk, de minden egyes lépés megérte!

Köszönjük még egyszer a segítséget szállás ügyben, mindennel maximálisan elégedettek voltunk és buzgón népszerűsítjük a Cinque Terrét!

További szép napot és kellemes nyarat kívánok üdvözlettel:

Erika

Szoba kilátással

Csodálatosan éreztük magunkat, minden optimális volt! A szállásunk teljesen kielégítő volt, élveztük, hogy a teraszról belátni az egész falut és a tengert is. Küldök pár képet, hogy milyen a kilátás a szobából. A konyha hiányát megoldottuk azzal, hogy a teraszon ettünk, vittünk magunkkal egy italhűtőt, ezzel a hideg italok kérdése is megoldódott. A hely lenyűgöző, teljesen elvarázsolt minket. Elhatároztuk, hogy még visszamegyünk.

A strand is jó volt, vittünk békatalpat és beúszkáltuk a környéket. Minden nap találtunk szabad helyet és édesvizi zuhany is volt a parton. Délutánonként sétáltunk, hajóztunk, vonatoztunk, felfedeztük a környező falvakat.

Összefoglalva szuper volt! Köszönjük segítségedet az odajutáshoz! Üdvözlettel:

Judit

Giro d'Italia és Eros

Az utunk nagyon jól sikerült, minden úgy ahogy elterveztük, ill. a Giro miatt egy pici átszervezéssel. Miután hívtál telefonon, amit még egyszer köszönök!, úgy döntöttünk, hogy az érkezés napjára tervezett Rapallo kirándulást töröljük, mert még nem tudtuk a távolságokat jól felmérni és nem akartunk elkésni a manarolai irodából és a Girot is látni akartuk. Szóval de. 10 körül érkeztünk Levantóba, ahol elég könnyen találtunk parkolóhelyet a vasútállomás előtt. Az utolsó helyet sikerült megcsípnünk, mert ekkor még nem tudtuk, hogy az állomás háta mögött tízszer akkora parkoló van. Kisebb rendőri terelgetés már itt is volt a városban a biciklisek miatt. Aztán megvettük a két napos CT kártyát, úgy gondoltuk ez így egyszerűbb lesz, csak egyszer kell elmutogatnunk a pénztárnál, hogy mit szeretnénk, mivel a nyelvtudásunk nagyon hiányos. Az irodában nagyon kedvesek voltak, odakísértek a lakáshoz, ami a célnak nagyon megfelelt és gyönyörű volt a panoráma az erkélyről.

Kicsit ismerkedtünk a faluval, majd felmentünk az útra, ahol du. 2 körül elkezdtek jönni a versenyzők, egyéni indítással, a szurkolók nagy örömére. Hihetetlen ovációval biztatták őket. A táblákról leolvastuk, hogy a cél 1500 méterre van, így úgy döntöttünk, hogy a kordon mögött végig sétáljuk a hátralévő távot a versenyzők mellett. Persze a hangulat csak fokozódott ahogy a célvonalhoz közeledtünk. Hatalmas esemény ez az olaszoknak. Újságból nézték az indulók sorrendjét és pipálták, hogy ki az aki már elhaladt. Aztán mi onnan lesétáltunk Riomaggiorebe, kicsit lehűsítettük magunkat a vízben, majd a via dell Amore-n visszasétáltunk Manarolába. Természetesen a lakatunkat mi is elhelyeztük a többi közé szimbólumaként az örök szerelmünknek, és a kulcsokat a Ligur tengerbe dobtuk!

Második napunkat Levantóban kezdtük, mivel lejárt a 24 óra parkolás, de úgy döntöttünk, hogy a második napra is ott hagyjuk a kocsit, mert úgy láttuk, hogy Manarolában sem lenne nagyobb biztonságban, és itt csak 9 Euro volt a napi jegy ott viszont 16. Innen La Speziába mentünk nem kis hátsó szándékkal, ugyanis ez a dátum /május 22./ volt Eros új albumának a megjelenés napja. Szóval nem kis örömömre a sétálóutcában volt is egy cd bolt, ahol természetesen már egy órája a polcokon volt a lemez! Így lett nekem már de. 10 órakor Eros cd-m!!! Ráadásul még egy plakátot is kaptam ajándékba! A város is nagyon tetszett, ezek után meg pláne.

La Speziából visszavonatoztunk Manarolába, hogy megkezdjük gyalogtúránkat, de úgy döntöttünk, hogy Monterossóban kezdünk egy fürdéssel, mert iszonyú meleg volt és onnan jövünk gyalog vissza Manarolába. Sajnos a Monterosso-Vernazza szakasz nagyon kimerített, úgyhogy egy kis csaláshoz folyamodtunk, a Vernazza-Corniglia szakaszt vonattal tettük meg, ott elég volt a lépcsőrengeteget megmászni, és innen ismét az ösvényen gyalogoltunk vissza Manarolába. Így is este kilenc körül érkeztünk haza. Mondanom se kell, hogy nem kellett altató. Még másnap is alig tudtunk lábra állni.

Reggel aztán elhagytuk az apartmant, remélem nem értettük félre a hölgyet, hogy a kulcsot hagyjuk a zárban ha elmegyünk, fizetni előre fizettünk, és nem akartuk megvárni amíg kinyit az iroda, hogy elköszönjünk, mert még sok programunk volt. Szóval reggel visszamentünk Levantóba a kocsiért, megnéztük a várost, a templomot, a tengerpartot, sőt volt egy több napos nemzetközi piac is. Innen tovább mentünk Portovenerébe, majd ismét egy fürdést iktattunk be Massa tengerpartján. Aztán esti séta Luccában. Másnap pedig megkezdtük Toscana felfedezését.

Ha érdekel majd arról is írok Neked.

Ciao!

Tündi

Tündi beszámolóját olvasva kedvet kaptam egy kis Eros Ramazzottihoz. Kerékpárra csak azért nem pattanok, mert épp 10 centis hó van. (A szerkesztő)

A legjobb nyaralás

Nagyon köszönjük a sok segítséget. Nem csalódtunk. Az eddigi legjobb nyaralásunkat töltöttük a Cinque Terre-n. A táj csodálatos (mint a képeken) és semmihez sem fogható. Az albérlet is tökéletes volt (külön jó volt, hogy a tipikus olasz sikátorok és házak között volt a falu központjához közel). Végigjártuk az összes falut, gyalog és vonattal is. A túrákon néha megszenvedtünk, de megérte a gyönyörű kilátásért. Még sosem strandoltunk ilyen csodaszép öblökben és ilyen kék tengerben, arról nem is szólva, hogy a sziklás részek voltak a kedvenceink. Még Pisa-ba is jutott időnk átugorni. Riomaggiore nagyon jó választás volt (nekünk ez tetszett a legjobban), és bele tudtunk volna fulladni a tipikus olasz kajákba. Egy biztos, ide még vissza fogunk jönni. Addig is a rengeteg fotó kárpótol minket.

Mindent köszönünk! Üdv,

Diána

A kedvenc: Corniglia

Még egyszer köszönjük a segítségedet - mindenben! Varázslatos napokat töltöttünk ott, csodaszép élmény volt! Nagyokat kirándultunk, fürödtünk, finomakat ettünk, és tökéletes volt a szállás is. Corniglia lett a kedvencünk az öt falu közül, legközelebb is csak ott szállnánk meg. Talán a legromantikusabb település volt a kis sikátoraival, ódon épületeivel, boltocskáival, és a barátságos helybeliekkel. Lenyűgöző mélységek és magasságok voltak, néhány nap alatt is jó kis kondira tettünk szert.:-) Igazán embertpróbáló a párás füllesztő hőség volt, de minden délután felfrissítettük magunkat Corniglia sziklás kis öblében, a tengerben. Vittünk búvárszemüveget, így láthattuk a színes élővilágot is a víz alatt.

Megtaláltuk a piacot La Speziában, úgyhogy sikerült élveznünk a hamisítatlan olasz gasztronómiát. Jó volt, hogy volt saját kis konyhánk, mert alig tudtunk betelni a sajtok, sonkák, pékáruk és gyümölcsök ízeivel, nem vágytunk étterembe (no persze azért azt is kipróbáltuk).

Szóval felejthetelen nyaralás volt! Jó utat Neked is szeptemberre!

Kriszta

Tánc Portovenerében

Hát visszaérkeztünk Magyarországra....nagyon szép, tartalmas, aktív pihenéssel teli, gyönyörű nyaralásban volt részünk... Kirándultunk, strandoltunk, várost néztünk, vonatoztunk, hajóztunk, hegyet másztunk, felhők között jártunk (de tényleg, mert olyan alacsonyan voltak a felhők), lépcsőztünk, rengeteget fényképeztünk....

Meg szeretnénk köszönni mégegyszer a közreműködésedet, hálásak vagyunk Neked... A szállás szuper volt, kicsit hangos, mert pont a Bar Centrale felett volt a szobánk ablaka, de nem volt gond, mert éjszakára becsuktuk az ablakot és légkondiztunk....Nagyon jókat aludtunk... Bár csak étkezésre és alvásra használtuk az apartmant, mert többnyire mászkáltunk.... Mindenki nagyon kedves volt, barátságosak, vendégszeretőek. Tényleg, egy szóval szuper volt.

Portovenerében a kőszínházban előadásra készültek és a készülődés szünetében olasz zenék szóltak. Az egyiknek nagyon fülbemászó dallama volt. Lelkes kutatóként sikerült utána járni, hogy ki az előadó és mi a szám címe. Iszonyatosan hangulatos volt, lírikus, egy szerelmes pár táncra is kerekedett a nóta hallatán. Lucio Battisti: Il mio canto libero. Laura Pausini is felénekelte később. Ha gondolod és tetszik, hivatkozásul felrakhatod a weblapodra, biztos másnál is sikert arat. Az én lelkemet bebársonyozta...

Andrea

Hát akkor szóljon az Il mio canto libero Lucio Battisti és Laura Pausini előadásában. (A szerkesztő)

Cinque Terre autóval és hajóval

Aki Olaszországban jár, és már elég templomot és múzeumot nézett meg, kikapcsolódásként feltétlenül menjen el a Cinque Terrére. Többektől hallottam, hogy micsoda élmény a gyalogösvényen végigmenni, de én nem szeretek gyalogolni. Szerencsére a járművek minket szolgálnak, sőt dupla és kényelmesebb élményt nyújtott autóval a hegygerincen végigmenni, majd hajóval a tengeren. Autónkkal meg-megálltunk, gyönyörködtünk a szikrázó napsütésben a Ligur-tenger kékségében, a teraszos szőlőültetvényekben, megkóstoltuk a helyiektől kapott szőlőt, meglovagoltuk az éppen ott parkoló egysínű, terményszállító kisvonatot. Fotózásra, videózásra eszményi helyeken álltunk meg, ahonnan lenyűgöző volt a panoráma az 5 kis falura, az azokat elválasztó földnyelvre, az ültetvényekre, na és a tengerre.

A hajóút lentről, más szemszögből jelentett óriási élményt. Verőfényben a hajózás önmagában is felejthetetlen, de a sziklás partokhoz közeledve csodás volt a látvány. Vernazzában és Monterossóban ki is szálltunk. A kikötőkben a színes kis csónakok, a meredek hegyoldalakra épült színes házak (a kiteregetett színes ruhákkal), a sok agávé, leander, pálma és bougainvilia nagyon hangulatos, egyedi élményt nyújtottak.

Szeptember második felében voltunk Cinque Terrén, de a tengeri fürdés és a napozás természetes volt.

Aki változatos, különleges, olyan "itthon ilyen nincs" - élményre vágyik, feltétlenül látogasson el a tőlünk 1 napi autóútra található Cinque Terrére.

Kati

Cinque Terre festmény

Cinque Terre: gyönyörű sziklás tengerpart, az öblökben és fent a hegyekben is hihetetlen építészeti bravúrral a sziklákra/ba épített házak és a hegyeket meghódító teraszos földművelés (szőlő, olíva, citrom). Mindez ma már nemzeti park, óvják és védik, mert a helyiek, főleg a fiatalok egyre inkább mennének el innen vagy csak a turizmusból élnének és nem a földművelésből. Mondjuk az tény, hogy a tengerparti városokban főszezonban elég sok a turista, főleg az amcsi és nyilván könnyebb belőlük pénzt kihúzni, mint minden nap megmászni a hegyeket földet művelni.

A mi kedvenc falunk Corniglia. Ott kevesebb volt a turista (mert a falu egy tengerparti szikla tetejére épült, kicsit nehezebb megközelíteni, egy csomót kell dombra fel-le menni), és a honlapon is ajánlott Bar Matteoban kapható jeges kávé, bruschetta és sütik tényleg maradandó élményt nyújtanak.

A falvak között nem is olyan régen még csak gyalog lehetett közlekedni a tengerparti sziklákon kivájt úton. Az út ma már a turistáké, ez az egyik fő attrakció, hogy az 5 falut összekötő úton végig lehet menni. Egy része könnyű séta, ott tömeg van. De tényleg. És az utat szegélyező aloe verák és kaktuszok levelei tele vannak karcolva a primitív turisták "Szeretlek Mari" üzeneteivel. Bezzeg a Corniglia és Vernazza közti szakaszon, ami a meredek rész, már nem túráznak annyian. Mondjuk ez a legszebb szakasz, hiszen itt az út keresztülvisz a teraszokon, a megművelt olíva ligetek és szőlők között.

A helyi fehérbor nagyon finom és az olasz konyhát gondolom, senkinek nem kell külön dicsőítenem. Röviden: jókat ettünk-ittunk. A tengerparti falvakba nem lehet autóval bemenni (fizikailag is képtelenség lenne), így feljebb a falvak bejáratánál lehet parkolni. Falvanként változó, hogy mennyiért. Mi a falvak utáni első nagyobb városban, Levantóban találtunk olcsó parkolást a pályaudvarnál (9 euro/24 óra, Riomaggioréban 19 euro/24 óra). Ezért utolsó este ott vacsoráztunk. Sikerült egy annyira helyi éttermet találnunk, hogy csak olasz nyelvű étlap volt. Persze van néhány szó, amit értünk a spanyol és francia és angol alapján, de így is sikerült érdekes ételeket rendelni. Az egyik előétel hajszálvékonyra vágott zsírszalonna (olyan zsíros, hogy teljesen fehér volt) mézzel és dióval. Érdekes...Aztán jött a főétel. Gondoltam tonhalat kérek, biztos sütve lesz vagy grillezve. De nem. Kívül mákos, belül nyers tonhal és mellé valami ecetes szósszal leöntött zöldség (ruccola talán) következett. Nem vicc. Nagyon bizarr íze volt. Zseni persze pizzát evett, abban nem volt semmi meglepő.

Sajnos nekünk csak két teljes napunk volt, ami elég kevés erre a környékre, mert még sok mindent lehetett volna megnézni, annyi mindent lehetett volna még csinálni, például merülhettünk volna. Majd legközelebb. Cinque Terre már indulás előtt megihletett: sziklás tengerpart, színes házak a sziklákra épülve, mélykék tenger...ezért fotók alapján készült róla egy festmény, amit egyik barátnőm kapott nászajándékba. Most, hogy már jártam is ott, készül még róla kép, és az is biztos, hogy egyszer (vagy többször) még visszamegyek.

Anikó

Ui: Anikótól lehet festményt rendelni, persze nem csak Cinque Terréről. Az én falamon egy csodás toszkán tájkép lóg. Akit érdekel, írjon nekem, és megadom az elérhetőségét. (A szerkesztő)

Cinque Terre kisbabával

Őszintén bevallom, első hallásra fogalmam sem volt, hol van ez a hely. Barátnőm, aki akkoriban ment ki a nyári hónapokra turista csoportvezetőnek, írt és mesélt, de legfőképpen lélegzetelállító fotókat küldött a Cinque Terre városkáiról. Az pedig csak a "vakszerencsének" köszönhető, hogy éppen itt tudtuk beérni egymást.

Mi ugyanis Toscanát vettük célba azon a nyáron, de persze mindenképpen találkozni akartunk a barátnőmmel is. Jó pár levélváltás és sms küldés után végül kiderült, hogy ha utunk végén elautóznánk a Ligur-tenger felé, nem csak 2 napot tölthetnénk el együtt, hanem ebből az egyik napon az egynapos 5 Terre túrán is részt vehetnénk, amit az éppen aktuális csoportjával készült megmászni. Nem volt kérdés, főleg, hogy még nem tudtuk pontosan mire vállalkozunk 9 hónapos csemeténkkel...de minden pillanatáért megérte!!!!

Levantóban találkoztunk a túra előtti este, megismerkedtünk a csoporttal és egy pár óránk maradt egymásra is. Másnap aztán magamra kötöttem a gyereket és lelkesen nekivágtunk az 5 órásnak ígért túrának. Az idő eleinte nem kényeztetett el, még esett is kicsit, viszont olyan fényeket is produkált, amiben még gyönyörűbbnek hatottak a sziklára épített színes házikók. Döbbenetes látvány mindegyik városka.

Riomaggioréból Manarolába nagyon pihentető volt a séta, amitől persze fellelkesedtünk, hogy nincs is ebben semmi nehéz. Aztán Cornigliában már inkább átadtam a gyereket a férjemnek, kicsit cipelje ő, de Vernazzában visszaadta...(Amúgy három lelkes csoporttag kivételével a többiek addigra már mind előbb feladták és vonatra szálltak, amit szerintem nagyon bánhatnak.) Vernazzában azért mi is úgy döntöttünk, megérdemlünk egy kis fürdést és egy finom pizzaszeletet sörrel. Nem állítom, hogy ezután könnyebb lett volna folytatni az utat, de bőségesen kárpótolt minket a felejthetetlen kilátás. Mindegyik városkába bemenet és kijövet háromlépésenként kaptunk a fényképezőgép után. Amikor az ember azt hiszi, hogy most látta a legcsodálatosabb részt, pár lépés múlva döbbenten áll meg egy még annál is szebb kilátást nyújtó ponton. Az összhatást a teraszosan művelt szőlő és citromültetvények teszik teljessé. Lógó nyelvvel folyton azon járt az agyam, hogy én most egyszer mászom végig ezt az utat, de azok, akiknek itt vannak ültetvényeik, szintén csak gyalogosan juthatnak el és vissza még szüretkor is. Az bizonyos, hogy nálam jobb kondiban vannak...

Nekem a Vernazza és Monterosso közti szakasz tűnt a leghosszabbnak. Az biztos, hogy a legnehezebb emelkedők és a legszűkebb ösvények itt vannak, viszont a legviccesebb élmény is épp ezen a szakaszon ért minket, amikor már nem is beszélgettünk, annyira holt fáradtak voltunk. Épp egy meredek lépcsőn ereszkedtünk alá, amikor megláttunk egy fiatal párt az egyik citromföld kerítése mellett lelkesen németül beszélgetni a kerítéssel. Közelebb érve aztán láttuk, hogy a kerítésen egy kb. 20x40 cm lyuk mögül, egy olasz hadar lelkesen németül. Ez már önmagában is elég meglepő volt, de aztán elénk tárult a teljes látvány. Ponyvából és AC Milan zászlóból eszkábált tető alatt állt emberünk néhány palack szénsavas víz, egy citromprés, egy cukros üveg és egy helyes citrommal teli fonott kosárka társaságában. Amint meglátott minket egyből váltott és olaszul és angolul érdeklődött, nem innánk-e egy jó pohár limonádét. Majd mikor velünk is megtalálta a megfelelő nyelvet, váltva hadart tovább németül, olaszul és angolul, néhány magyar szót is közbeiktatva, miközben gyorsan készítette életünk legjobb limonádéját. Leírhatatlan!!! Amikor már tényleg csak arra tudsz gondolni, hogy mindjárt eléred a monterossói állomást, a vized persze rég elfogyott és erő már végképp nincs a lábadban, akkor egyszer csak itt terem ez a "bácsi" és – no nem olcsón, mert 2 dl limonádét 1 Euróért adott – a lelkes csacsogásával, de legfőképp az isteni limonádéjával visszaadja az életkedved. Soha nem ittam ennél finomabbat!

Innen már tényleg nem volt messze az állomás, ahonnan visszavonatoztunk Levantóba. És egyikünket sem kellett ringatni aznap – még a kislányomat sem.

Szóval, ha valaki azt állítja, hogy 5 óra alatt megjárható, ne higgy neki! És ha azt mondják, nem vészes, azt se hidd el teljesen. Ez egy kemény túra, ha egy napod van rá, de biztosan megéri! Ha eljutok ide még máskor is – amit őszintén remélek – biztosan több napot szánok rá, hogy a városkák sajátos hangulatát is legyen időm kiélvezni.

Eszter