Cinque Terre - Tramonti

Tramonti

Tramontit egyszerűen imádom. Lenyűgöző, vad terület Riomaggiore és Portovenere között, itt-ott házak kis csoportjával: Persico, Schiara, Monesteroli, Fossola, Campi and Canetto. Számos túraútvonal közül választhatunk. Mindegyik elképesztő kilátást ígér, tömegekkel pedig sehol nem fogunk találkozni.

A túrázást már Riomaggiore faluban megkezdhetjük, a 3-as ösvényen fel a Telegrafóig, majd az 1-esen Sant' Antonióig. Itt aztán több útvonal közül is választhatunk, mehetünk Fossola, Monesteroli vagy Schiara felé is. Ha autóval vagyunk, közelebb is jöhetünk, hogy aztán rövidebb sétákat tegyünk a környéken. Ha Riomaggiore felől érkezünk, a hosszú alagút előtt, a jobb oldalon láthatjuk a Cinque Terre Nemzeti Park információs központját és boltját. Ha itt leparkolunk, könnyedén lesétálhatunk Casottiba és Fossolába. Fossola kis temploma nagyon bájos Monesterolival a háttérben. A 4/b ösvényen eljuthatunk Fossolából a híres Monesteroli lépcsőhöz, (nagy fotó az oldal tetején), de amikor legutóbb itt jártunk, az ösvény egy ponton le volt zárva, és nem tudom biztosan, hogy azóta megnyitották vagy sem. Ha még mindig le van zárva, akkor fel kell mászni a hosszú lépcsősoron Sant' Antonióba, majd onnan le Monesteroli felé. A híres Monesteroli lépcsőnél NAGYON SOK lépcsőre számítsunk, és ne felejtsük el, hogy vissza is kell jönni! Fantasztikus élmény, érdemes rászánni az időt. Viszont tériszonyosoknak nem ajánlom.

Akár egészen Sant' Antonióig is mehetünk autóval. Riomaggiore felől érkezve, a hosszú alagút után el lehet fordulni balra Biassa, Telegrafo és Sant' Antonio felé. Sant' Antoniónál még egy "edzőtermet" is találunk az erdőben, ez az un. "Palestra nel Verde". Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akiket nem öl meg a sok száz lépcső. Nekem személy szerint elég volt a túrázás és a lépcsőzés, így a zöld edzőterem helyett inkább a hangulatos bár felé vettem az irányt, és gyorsan visszaszedtem a leadott kalóriákat egy hatalmas sajtos, sonkás focaccia és egy pohár bor formájában.

Egy másik lehetőség, hogy Campigliába megyünk autóval, és onnan indulunk el gyalog. Ebben az esetben először Schiarát fogjuk megpillantani. Ezen a környéken az összes házat Campiglia és Biassa gazdái építették, borospincének, raktárnak illetve nyaralónak használták őket. A terület éveken keresztül elhagyatott volt, de aztán a házakat megvásárolták, felújították és most nyaralónak használják őket. Mondanom sem kell, ezeket a nyaralókat nem lustáknak találták ki. Találkoztunk egy bácsival, aki feladta a városi életét és egész évben itt él az anyukájával. A gyerekei és a barátai persze gyakran jönnek látogatóba. Igencsak megirigyeltem a kertjét azzal a kilátással... Az ösvényen találkoztunk vele, épp a kutyáját sétáltatta. Nagyon barátságos volt, rögtön meghívott minket egy pohár borra.

Schiara alatt látható a Scoglio Ferale (a Ferale szikla). A szikla tetején egy fehér kereszt áll Luigi Garavaglio emlékére, aki egy tengerészeti térképész volt, és 1911-ben itt vesztette életét, amikor munka közben leesett a szikláról. A szikla nagyon jól mutat a tengerben, főleg Tramonti színes virágaival az előtérben.