Puglia. Órák óta ülök a laptop előtt, keresem a szavakat, próbálom leírni Pugliával kapcsolatos érzéseimet, de hiába. Egyrészt nem vagyok író, másrészt pedig annyira sokszínű ez a régió, annyi varázslatos élmény ért itt az elmúlt évek során, hogy képtelenség ezt néhány sorban visszaadni. Megnyitom az internetet, rákeresek a Puglia szóra, 128 millió találat fél másodperc alatt. "Trullók földje", "Olaszország legújabb csillaga", "Az új Toszkána". Nem is nézem tovább. Puglia sokkal több, mint néhány ezer trullo, és egészen más, mint Toszkána. Semmihez nem hasonlítható, déli, autentikus, otthonos. Egyszerre szenvedélyes és nyugodt. Bár Olaszországban vagyunk, egészen pontosan a csizma sarkánál, időnként érezhetjük magunkat Görögországban, a Balkánon vagy egy arab kisvárosban is. Az olajfák árnyékában megpihenve vagy a kopott, kék gozzo csónakok ringatózását szemlélve könnyen átvesszük az itteni élet szelíd ritmusát, melyből csak az eksztatikus pizzica tánc ráz fel minket.
Puglia mindig is gyönyörű volt, de teljesen alulértékelt. A 17-18. századi Grand tour során a nyugat-európai arisztokraták és művészek hosszú utazásokat tettek Itáliában, Velencétől Szicíliáig, de eszükbe sem jutott, hogy kitérőt tegyenek Otrantóba vagy Monopoliba. Csak néhány zarándok tévedt errefelé, hogy tiszteletét tegye Szent Miklós előtt. Az olaszok nagyjából 30 évvel ezelőtt fedezték fel maguknak a Gargano-félsziget mesebeli strandjait, majd némi áttörést az jelentett, amikor az 1990-es évek közepén Alberobello és a szomszédos Basilicata tartományban található Matera megkapták az UNESCO Világörökség címet.
A jelenleg is tartó turisztikai fellendülés nagyjából 15 éve kezdődött, de az augusztusi salentói csúcsszezont és néhány felkapott kisvárost leszámítva csodás nyugalomban fedezhetjük fel a régiót. Elsősorban helyi emberekkel találkozunk, velük viszont mindig örömmel beszélgetünk, hiszen általuk értjük meg igazán Pugliát és a dél-olasz hétköznapokat. Rengeteg történetünk van, és ezeket elmeséljük majd Nektek is az utazás során. Együtt pedig egész biztosan újabb történeteknek leszünk részesei.
Kiscsoportos, minibuszos utazásunk során nem látnivalókat pipálunk ki, hanem különleges élményeket és történeteket gyűjtünk. A trullók völgyében kerékpárral tekerünk át egyik faluból a másikba, egészen közelről szemlélve a titokzatos házikókat, a vörös földet, a kaktuszokat és a végeláthatatlan terméskő falakat. A salentói tengerpart türkiz öbleit és barlangjait tengeri kajakról vagy hajóról fedezzük fel. Olyan olajfaligetben sétálunk, ahol több ezer éves matuzsálemeket is megérinthetünk. Vad, sziklás tengerparton túrázunk, ámulva tekintünk ki egy óriási, tengerre néző barlangból, majd eldugott öblökben úszunk. Miközben helyi barátainktól a szenvedélyes pizzica tánc lépéseit tanuljuk, megértjük, miért veszélyesebb a tekintet, mint az érintés. Pugliát néhány órára elhagyva meglátogatjuk a világ egyik leghíresebb barlangvárosát, és közben mesélünk Olaszország legzártabb, legtitokzatosabb régiójáról, Basilicatáról is.
A programokat ketten vezetjük a társammal, Attilával. Ő geográfus, egyetemi tanár, gyalogtúra és vízitúra vezető, én pedig szabadúszó közgazdász, vállalkozó és olasz-mániás idegenvezető vagyok. Lassan 30 éve dolgozunk a turizmus különböző területein, én pedig 18 éve főként Olaszországgal foglalkozom. Jól kiegészítjük egymást, a barlangokról és a vörös földről inkább Attilát kérdezzétek, az olasz hétköznapokról vagy a borokról pedig engem. Mindketten sokat mesélünk majd Nektek, de elsősorban azon leszünk, hogy csodás élményeket szerezzetek Pugliában és Ti is beleszeressetek ebbe a varázslatos régióba.
Bár a programok egy része aktív - kerékpározás, könnyebb túra, tengeri kajakozás - semmi sem kötelező. Programjainkat úgy állítottuk össze, hogy aki nem szeretne kajakozni, az hajózhat vagy strandolhat helyette, aki nem szeretne kerékpározni, az mehet a kisbusszal, aki pedig a túrát is kihagyná, az addig pihenhet a közeli strandon.
Az alábbi videót a tavaly októberi utazásaink során készítettük Nektek, ezzel is próbáljuk visszaadni Puglia hangulatát.
Kora délutáni találkozó Bari repülőterén. Utazásunk első óráit Puglia legnagyobb városában töltjük. Bejárjuk az óváros labirintus-szerű kis utcáit, megnézzük, árulnak-e tengeri sünt a kikötőben és persze Szent Miklós ereklyéit is felkeressük.
Bariban sétálva gyakran az az érzésünk, mintha a helyiek hátsó udvarában lennénk illetéktelen betolakodók, vagy éppen kedves vendégek. A család a ház előtt ebédel, a gyerekek a téren fociznak, szárad a ruha a késő délutáni napfényben, a nonna pedig a szomszédasszonnyal beszélget, miközben az utcán vasal. Teljesen természetes, hogy a falakon kívül zajlik az élet, így az sem meglepő, hogy a híres orecchiette tészta is a házak előtt készül. A nénik apró, sötét földszinti lakásokban laknak, így amikor az időjárás engedi - márpedig általában engedi - akkor a ház előtt ücsörögve gyúrják és formázzák a tésztát. Közben persze árulják is, nem csak a turistáknak, hanem az elfoglalt háziasszonyoknak és a helyi éttermeknek is.
Késő délután privát buszunkkal putignanói szállásunkra utazunk. Miután lepakoltuk csomagjainkat, körbesétáljuk a hófehér óvárost, megvacsorázunk egy kis családi trattoriában, majd kinézünk a közelben lévő főtérre, ami mindig dugig van helyi lakosokkal. Kérünk néhány üveg primitivót és elkezdjük az ismerkedést a helyiekkel és egymással.
A napot egy apró halászfaluban kezdjük. Megnézzük, mit fogtak a helyi bácsik és napozunk kicsit a sziklákon. Remélem, Domenico, a poliphalász is ott lesz, eddig szinte mindig találkoztunk vele. A legutóbbi fotótúrán fantasztikus képek készültek róla, ezekből néhányat kinyomtattam és a következő alkalommal meg is kapta őket.
A tenger, a 10. századi apátság, a szaracén őrtorony és a színes csónakok együttes látványa igazán képeslapra illő. Évekkel ezelőtt, amikor először jártam Pugliában, a masseria tulajdonosa ezt a helyet ajánlotta, ide jöttünk el sétálni, úszni egyet a megérkezésünk után. A kis öböl már akkor megbabonázott, és azóta is ez az egyik kedvenc helyem Pugliában.
Késő délelőtt kétórás hajókirándulásra indulunk a mesebeli partvidék mentén. Giuseppe nemcsak a látványos barlangokról mesél majd nekünk, de helyi történetekkel is gazdagabbak leszünk. A hajótúra végén megállunk a kis kikötőben, ahol úszhatunk egyet.
Egy másik korai pugliai emlékem egy fotó, ami tenger felé magasodó sziklák tetejére épült, girbe-gurba, fehérre meszelt házakat ábrázolt. Akkor hallottam először Polignano a Mare városáról, és nem volt kérdés, hogy nekem ezt látnom kell. Akkor persze még nem sejtettem, hogy rendszeresen visszatérek majd ide, sőt egy nap én fogom másoknak is megmutatni ezt a gyöngyszemet. Miután a polignanóiak kedvenc helyén panzerottót és sört veszünk ebédre, keresztül-kasul bejárjuk az óvárost, majd úszunk egyet a türkiz öbölben. A vízben lebegve felnézünk a házakra, és megborzongva gondolunk a polignanói extrém sziklaugró kupa versenyzőire, akik közel 30 méteres magasságból csobbannak a tengerbe. Egy különleges művészeti műhely teraszára is megpróbálunk bejutni, ami jogosan pályázhatna a Polignano legklasszabb terasza címre. Végül megkóstoljuk a Caffè Specialét, Polignano híres kávéspecialitását.
A késő délutáni órákat Monopoliban töltjük. Monopoli kis kikötője az egyik legszebb Pugliában, és az egész városnak olyan a hangulata, hogy bármikor odaköltöznék. Rendszeresen figyelem is az ingatlan hirdetéseket a kirakatokban.
Este kedvenc putignanói éttermünkben Rosella már vár minket. Ezen az estén rábízzuk magunkat, többféle ételből hoz kisebb adagot, így számos hagyományos pugliai fogást végigkóstolhatunk. Garantáltan szezonális és friss alapanyagokból főznek, a menü attól függ, hogy mit találnak éppen a piacon vagy a mezőn. Az ételek mellé természetesen pugliai borokat is kóstolunk. Legutóbb annyira emelkedett volt a hangulat, hogy rendkívül jó fej utastársunk, Stefano, még házassági ajánlatot is kapott Rosellától. Rosellát egy cseppet sem zavarta, hogy férje, Gianni, épp a konyhában készítette a második fogást.
Reggeli után sétálunk egyet Alberobellóban, a trullók városában, majd kerékpárra pattanunk és Locorotondo felé vesszük az irányt. A Valle d'Itria vidéki útjain, terméskő falak, trullók, tanyák, olajfaligetek, fügefák és kaktuszok között haladunk, majd megpihenünk Locorotondo különleges, kör alakú óvárosában. Puglia 60 millió olajfa hazája, melyek ezüstös szőnyegként borítják be a régiót. Egészen különleges élmény közöttük bicajozni és beszippantani a dél-olasz vidék levegőjét. Mi legszívesebben egész Pugliát kerékpárral járnánk be, de elég jelentősek a távolságok, így hamarosan visszaszállunk minibuszunkba.
Délután néhány órára elhagyjuk Pugliát és sétálunk egy nagyot Materában, a világ egyik legizgalmasabb barlangvárosában. Borzalmas körülmények között éltek itt az emberek évezredeken át, ma viszont Matera büszkén viseli az UNESCO Világörökség címet, valamint 2019-ben Európa Kulturális Fővárosa is volt. Legutóbb ömlő esőben, ködös szürkeségben sétáltunk a "Sassi" kövei között, ettől azonban még szürreálisabb volt az élmény. Matera nem csak történelmi jelentőségű barlangváros, hanem egy lüktető, bárokkal, éttermekkel, üzletekkel teli modern város is, amit én évről évre egyre jobban szeretek.
Reggel elköszönünk szállásadónktól és egy frantoióban kezdjük a napot, ahol minden fontosat megtudunk az olívaolajról, majd különböző olajokat kóstolunk.
Ostuni mellett megállunk az út mentén, és több ezer éves, halhatatlan olajfák között sétálhatunk. Az olajfák öreg táncosként tekerednek, csavarodnak, különleges alakzatokat fedezhetünk fel törzsükön. A mai nap során sokat tanulhatunk a fákról, melyek nélkül Puglia nem lenne Puglia, hiszen az egész tájat meghatározzák és rengeteg embernek jelentenek megélhetést.
Következő megállónk Ceglie Messapica, ami csakúgy, mint Ostuni, egy "Città Bianca", vagyis fehér város, és csodásan kiemelkedik az olajfák tengeréből. Ceglie Messapica Puglia gasztronómiai fővárosa, a legismertebb éttermét üzemeltető család pedig a pugliai slow food mozgalom fontos szereplője. Itt ebédelünk, és remélhetőleg benézhetünk a tulajdonos különleges sajt érlelő kamrájába is. Ebéd után Salento felé vesszük az irányt. A következő négy éjszakát egy hangulatos, medencés farmházban töltjük, ahol Francesca és családja régi barátként üdvözöl minket.
Ez már Salento, Puglia legtávolabbi, legautentikusabb csücske, ahol még lassabban múlik az idő és még inkább megtapasztalhatjuk a valódi dél-olasz hétköznapokat. Az észak-olasz nagyvárosokban sokan egész évben keményen dolgoznak és alig várják, hogy augusztusban egy hónapot valamelyik salentói tengerparton töltsenek, egy kis házban, amit évről évre kibérelnek. Tavasszal, nyár elején és szeptember második felétől azonban kellemes nyugalomban fedezhetjük fel a környéket, leginkább helyi emberekkel fogunk találkozni.
Salentói programunkat az adriai parton kezdjük. Kanyargós, sziklás, vad tengerparti úton haladunk, ami tökéletes helyszíne lenne egy autós üldözéses film jelenetnek. Kedvenc olasz zenéinkkel társítva még erősebb lesz az élmény. Felkeressük kedvenc öblünket, ami elképesztően látványos, és amire néhány évvel ezelőtt véletlenül bukkantunk rá. Úszunk egyet a türkiz színű, kristálytiszta vízben, majd Castro Marina gyönyörű öblében pihenünk. Lehet ebédelni, kávézni, strandolni, a vállalkozó kedvűekkel pedig tengeri kajakkal vagy hajóval fedezzük fel a partvidék barlangjait. A salentói kisvárosok közül nálam ez a top, még Monopolinál is nagyobb kedvenc, itt szeretnék majd egyszer nyugdíjas néni lenni.
Ezt követően Salento belső részén, mezőgazdasági területeken és álmos kisvárosokon keresztül autózva jutunk el a Jón-tenger homokos partjára. A délutánt már a homokban sétálva töltjük, azon tűnődve, vajon a legismertebb jón-tengeri partszakasz jogosan kapta-e a "Salentói Maldív" nevet.
A salentói ember reggel felkel, megissza az espressóját, eldönti, hogy délelőtt vagy délután szeretne strandolni, megnézi, hogy aznap milyen szél fúj, Tramontana, Scirocco, Libeccio vagy Levante, és ez alapján dönti el, hogy aznap melyik partszakasz felé veszi az irányt. Szerencsések, mert rengeteg strand közül választhatnak, nem csak az alapján, hogy éppen honnan fúj a szél, hanem attól függően is, hogy a több kilométeres homokos partokat, vagy az apró sziklás öblöket szeretik inkább. Mi ez utóbbi csoportba tartozunk, mindig az eldugott öblöket, sziklaképződményeket, barlangokat keressük.
A mai nap végén mindenki eldöntheti majd, hogy ha Salentóban élne, vajon a sziklás adriai partvidék vagy a homokos jón-tengeri strandok felé indulna el szívesebben. Mindkettőből adunk egy kis ízelítőt.
A mai napot egy könnyű tengerparti gyalogtúrával kezdjük, sziklák, kaktuszok és elhagyott pásztorkunyhók között. A séta során felkeresünk egy elképesztő, tengerre néző barlangot, majd később, amikor elérünk egy apró öbölhöz, akinek kedve van, beúszhat egy másik barlangba. A szűk, sziklás öblöt 40 méter magasban egy híd szeli át, a látvány a hídról és a kis strandról egyaránt lenyűgöző.
Pugliában a gyerekek úgy nőnek fel, hogy állandóan sziklákról ugrálnak, ennek egyik csúcspontja, amikor a hídról ugranak a tengerbe. Őrült utazók is szoktak ezzel próbálkozni, természetesen mondanom sem kell, hogy mennyire veszélyes ez a mutatvány. Egy tengerre néző, friss halakat kínáló étteremben ebédelünk a híd mellett.
Délután sziesztázunk kicsit a medence partján, majd este Melpignanóba utazunk, ahol pugliai barátaink látnak minket vendégül. Tradicionális pugliai ételeket főznek nekünk, közben zenélnek, énekelnek és megtanítják nekünk a pizzica lépéseit. Ősi, szenvedélyes zene ez, az est végére általában mindenki táncra perdül.
Ma ellátogatunk az Olaszország legkeletibb pontján található világítótoronyhoz, majd sétálunk egyet Otranto hangulatos városában. Bár a katedrális mozaik padlója egészen lenyűgöző, az én személyes kedvencem a bizánci stílusú San Pietro templom, ami egy kis téren bújik meg. A nap folyamán mutatunk még különleges, látványos tengerpartokat és sziklaformációkat, és persze úszhatunk is a tengerben.
Kiélvezzük az utolsó lassú reggelit az olajfák alatt, majd elindulunk Bariba, a repülőtérre. A több órás buszozás során még élvezhetjük az olívaligetek, trullók és kaktuszok látványát.
Dél körül elköszönünk Pugliától, de a reptéren még felpakolunk olívaolajból, fügelekvárból és primitivóból, hogy biztosan kitartsanak következő utazásunkig.
Az időjárás függvényében a programváltoztatás jogát fenntartjuk. Nyilvánvaló, hogy háborgó tengeren nem tudunk tengeri kajakozni, ömlő esőben pedig nem szeretünk bicajozni. Ilyen esetekre alternatív programokat javaslunk. Májusban általában meleg az idő, és a tenger hőmérséklete is kellemes.
Puglia fotótúra
2025. szeptember 12-18.
Cinque Terre programok magyarul
2025. június 25.-július 2.
Cinque Terre fotótúra
2026. április
Abruzzo és a Gargano-félsziget
2025. szeptember 25.-október 2.
Abruzzo és a Gargano-félsziget fotótúra
2025. május 7-14.
Cilento és olívaszüret
2025. október 29.-november 5.
Amalfi-part és Procida
2026. április
A fotótúrák programja nagyon hasonló, de a fotózáson van a hangsúly. Ezeket a túrákat Szabó Zoltán fotográfussal együtt vezetem. Részleteket e-mailen küldök.
Utóirat: Aki olvasgatja az oldalamat, annak bizonyára feltűnt, hogy itt tegezésre váltottam. Ez azért van, mert útjaink során mindig tegeződünk, nagyon közvetlen, vidám, barátságos hangulatot igyekszünk teremteni, így ezekről a csoportos programokról csak így tudtam írni.