Foglalja le ezt a programot

Magyar nyelvű programok Pugliában

Legközelebbi dátum: 2024. május 26.-június 2.

Puglia. Órák óta ülök a laptop előtt, keresem a szavakat, próbálom leírni Pugliával kapcsolatos érzéseimet, de hiába. Egyrészt nem vagyok író, másrészt pedig annyira sokszínű ez a régió, annyi varázslatos élmény ért itt az elmúlt évek során, hogy képtelenség ezt néhány sorban visszaadni. Megnyitom az internetet, rákeresek a Puglia szóra, 128 millió találat fél másodperc alatt. "Trullók földje", "Olaszország legújabb csillaga", "Az új Toszkána". Nem is nézem tovább. Puglia sokkal több, mint néhány ezer trullo, és egészen más, mint Toszkána. Semmihez nem hasonlítható, déli, autentikus, otthonos. Egyszerre szenvedélyes és nyugodt. Bár Olaszországban vagyunk, egészen pontosan a csizma sarkánál, időnként érezhetjük magunkat Görögországban, a Balkánon vagy egy arab kisvárosban is. Az olajfák árnyékában megpihenve vagy a kopott, kék gozzo csónakok ringatózását szemlélve könnyen átvesszük az itteni élet szelíd ritmusát, melyből csak az eksztatikus pizzica tánc ráz fel minket.

Puglia mindig is gyönyörű volt, de teljesen alulértékelt. A 17-18. századi Grand tour során a nyugat-európai arisztokraták és művészek hosszú utazásokat tettek Itáliában, Velencétől Szicíliáig, de eszükbe sem jutott, hogy kitérőt tegyenek Otrantóba vagy Monopoliba. Csak néhány zarándok tévedt errefelé, hogy tiszteletét tegye Szent Miklós előtt. Az olaszok nagyjából 30 évvel ezelőtt fedezték fel maguknak a Gargano-félsziget mesebeli strandjait, majd némi áttörést az jelentett, amikor az 1990-es évek közepén Alberobello és a szomszédos Basilicata tartományban található Matera megkapták az UNESCO Világörökség címet.

A jelenleg is tartó turisztikai fellendülés nagyjából 15 éve kezdődött, de az augusztusi salentói csúcsszezont és néhány felkapott kisvárost leszámítva csodás nyugalomban fedezhetjük fel a régiót. Elsősorban helyi emberekkel találkozunk, velük viszont mindig örömmel beszélgetünk, hiszen általuk értjük meg igazán Pugliát és a dél-olasz hétköznapokat. Rengeteg történetünk van, és ezeket elmeséljük majd Nektek is az utazás során. Együtt pedig egész biztosan újabb történeteknek leszünk részesei.

Kiscsoportos, minibuszos utazásunk során nem látnivalókat pipálunk ki, hanem különleges élményeket és történeteket gyűjtünk. A trullók völgyében kerékpárral tekerünk át egyik faluból a másikba, egészen közelről szemlélve a titokzatos házikókat, a vörös földet, a kaktuszokat és a végeláthatatlan terméskő falakat. A salentói tengerpart türkiz öbleit és barlangjait tengeri kajakról vagy hajóról fedezzük fel. Olyan olajfaligetben sétálunk, ahol több ezer éves matuzsálemeket is megérinthetünk. Vad, sziklás tengerparton túrázunk, ámulva tekintünk ki egy óriási, tengerre néző barlangból, majd eldugott öblökben úszunk. Miközben helyi barátainktól a szenvedélyes pizzica tánc lépéseit tanuljuk, megértjük, miért veszélyesebb a tekintet, mint az érintés. Pugliát néhány órára elhagyva meglátogatjuk a világ egyik leghíresebb barlangvárosát, és közben mesélünk Olaszország legzártabb, legtitokzatosabb régiójáról, Basilicatáról is.

A programokat ketten vezetjük a társammal, Attilával. Ő geográfus, egyetemi tanár, gyalogtúra és vízitúra vezető, én pedig szabadúszó közgazdász, vállalkozó és olasz-mániás idegenvezető vagyok. Lassan 30 éve dolgozunk a turizmus különböző területein, én pedig 16 éve főként Olaszországgal foglalkozom. Jól kiegészítjük egymást, a barlangokról és a vörös földről inkább Attilát kérdezzétek, az olasz hétköznapokról vagy a borokról pedig engem. Mindketten sokat mesélünk majd Nektek, de elsősorban azon leszünk, hogy csodás élményeket szerezzetek Pugliában és Ti is beleszeressetek ebbe a varázslatos régióba.

Bár a programok egy része aktív - kerékpározás, könnyebb túra, tengeri kajakozás - semmi sem kötelező. Programjainkat úgy állítottuk össze, hogy aki nem szeretne kajakozni, az hajózhat vagy strandolhat helyette, aki nem szeretne kerékpározni, az mehet a kisbusszal, aki pedig a túrát is kihagyná, az addig pihenhet a közeli strandon.

Az alábbi videót a tavaly októberi utazásaink során készítettük Nektek, ezzel is próbáljuk visszaadni Puglia hangulatát.

Programok

Május 26., péntek

Találkozó Bari repülőterén vagy Bari központjában. Miközben bejárjuk az óváros labirintus-szerű kis utcáit, ismerkedni kezdünk a pugliai street fooddal, megnézzük, árulnak-e tengeri sünt a kikötőben és persze Szent Miklós ereklyéit is felkeressük.

Bariban sétálva gyakran az az érzésünk, mintha a helyiek hátsó udvarában lennénk illetéktelen behatolók, vagy éppen kedves vendégek. A család a ház előtt ebédel, a gyerekek a téren fociznak, szárad a ruha a késő délutáni napfényben, a nonna pedig a szomszédasszonnyal beszélget, miközben az utcán vasal. Teljesen természetes, hogy a falakon kívül zajlik az élet, így az sem meglepő, hogy a híres orecchiette tészta is a házak előtt készül. A nénik apró, sötét földszinti lakásokban laknak, így amikor az időjárás engedi - márpedig általában engedi - akkor a ház előtt ücsörögve gyúrják és formázzák a tésztát. Közben persze árulják is, nem csak a turistáknak, hanem az elfoglalt háziasszonyoknak és a helyi éttermeknek is.

Délután elköszönünk Baritól, és némi buszozást követően elfoglaljuk szobáinkat a több száz éves masseriában, ahol egy nagyon kedves család vendégei leszünk három napig. Megpihenhetünk az udvaron egy pohár primitívóval, majd kedvenc éttermünkbe indulunk, ahol Rosella már vár minket. Ezen az estén rábízzuk magunkat, többféle ételből hoz kisebb adagot, így számos hagyományos pugliai fogást végigkóstolhatunk. Garantáltan szezonális és friss alapanyagokból főznek, a menü attól függ, hogy mit találtak éppen a piacon vagy a mezőn. Az ételek mellé természetesen pugliai borokat is kóstolunk. Legutóbb annyira emelkedett volt a hangulat, hogy rendkívül jó fej utastársunk, Stefano, még házassági ajánlatot is kapott Rosellától. Rosellát egy cseppet sem zavarta, hogy férje, Gianni, épp a konyhában készíti a második fogást.

Május 27., szombat

A napot egy apró halászfaluban kezdjük. Megnézzük, mit fogtak a helyi bácsik és napozunk kicsit a sziklákon. A tenger, a 10. századi apátság, a szaracén őrtorony és a színes csónakok együttes látványa igazán képeslapra illő. Évekkel ezelőtt, amikor először jártam Pugliában, a masseria tulajdonosa ezt a helyet ajánlotta, ide jöttünk el sétálni, úszni egyet a megérkezésünk után. A kis öböl már akkor megbabonázott, és azóta is ez az egyik kedvenc helyem Pugliában.

Egy másik korai pugliai emlékem egy fotó, ami tenger felé magasodó sziklák tetejére épült, girbe-gurba, fehérre meszelt házakat ábrázolt. Akkor hallottam először Polignano a Mare városáról, és nem volt kérdés, hogy nekem ezt látnom kell. Akkor persze még nem sejtettem, hogy rendszeresen visszatérek majd ide, sőt egy nap én fogom másoknak is megmutatni ezt a gyöngyszemet. Keresztül-kasul bejárjuk az óvárost, majd úszunk egyet a türkiz öbölben. A vízben lebegve felnézünk a házakra, és megborzongva gondolunk a polignanói extrém sziklaugró kupa versenyzőire, akik közel 30 méteres magasságból csobbannak a tengerbe. Egy különleges művészeti műhely teraszára is megpróbálunk bejutni, ami jogosan pályázhatna a Polignano legklasszabb terasza címre.

Miután a polignanóiak kedvenc helyén panzerottót és sört veszünk ebédre, elsétálunk egy eldugott kis öbölbe, ahol Giuseppe hajója már vár minket. A kirándulás során Giuseppe nem csak a látványos barlangokról mesél, de helyi történetekkel is gazdagabbak leszünk. Ami pedig a legjobb, bármit kérdezhetünk tőle, amit tudni szeretnénk a polignanói hétköznapokról.

A késő délutáni órákat Monopoliban töltjük. Monopoli kis kikötője az egyik legszebb Pugliában, és az egész városnak olyan a hangulata, hogy bármikor odaköltöznék. Rendszeresen figyelem is az ingatlan hirdetéseket a kirakatokban. Egy népszerű street food étteremben vacsorázunk, majd visszatérünk szállásunkra.

Május 28., vasárnap

Reggeli után sétálunk egyet Alberobellóban, a trullók városában, majd kerékpárra pattanunk és Locorotondo felé vesszük az irányt. A Valle d'Itria vidéki útjain, terméskő falak, trullók, tanyák, olajfaligetek, fügefák és kaktuszok között haladunk, majd megpihenünk Locorotondo különleges, kör alakú óvárosában. Puglia 60 millió olajfa hazája, melyek ezüstös szőnyegként borítják be a régiót. Egészen különleges élmény közöttük bicajozni és beszippantani a dél-olasz vidék levegőjét. Mi legszívesebben egész Pugliát kerékpárral járnánk be, de elég jelentősek a távolságok, így hamarosan visszaszállunk minibuszunkba.

Délután néhány órára elhagyjuk Pugliát és sétálunk egy nagyot Materában, a világ egyik legizgalmasabb barlangvárosában. Borzalmas körülmények között éltek itt az emberek évezredeken át, ma viszont Matera büszkén viseli az UNESCO Világörökség címet, valamint 2019-ben Európa Kulturális Fővárosa is volt. Legutóbb ömlő esőben, ködös szürkeségben sétáltunk a "Sassi" kövei között, ettől azonban még szürreálisabb volt az élmény. Matera nem csak történelmi jelentőségű barlangváros, hanem egy lüktető, bárokkal, éttermekkel, üzletekkel teli modern város is, ahol csatlakozhatunk a helyiek késő délutáni sétájához.

Május 29., hétfő

Reggel elköszönünk szállásadóinktól, majd sétálunk egyet a Valle d'Itria egyik leghangulatosabb kisvárosában. Itt fogunk ebédelni is, egy olyan hentes üzletben, melyhez étterem is tartozik. Mi magunk választhajuk ki a pultból a húst, amit majd elkészítenek nekünk.

Ebéd után egy olíva farmra látogatunk, ahol több ezer éves, halhatatlan olajfák között sétálhatunk. A tulajdonos, Corrado családja generációk óta készít olívaolajat, de magának a farmnak a története a középkorig nyúlik vissza. Az olajfák öreg táncosként tekerednek, csavarodnak, különleges alakzatokat fedezhetünk fel törzsükön. A séta során sokat tanulhatunk a fákról, melyek nélkül Puglia nem lenne Puglia, hiszen az egész tájat meghatározzák és rengeteg embernek jelentenek megélhetést. Természetesen az itt készült olívaolajakat meg is kóstolhatjuk.

Következő megállónk Ostuni, ami kicsit önző módon kisajátította a "Citta Bianca", vagyis fehér város nevet, holott a környék tele van hasonló fehér városokkal. Persze kétségtelen, hogy fantasztikus látvány, ahogy Ostuni kiemelkedik az olajfák tengeréből. Miután sétáltunk egyet, elhagyjuk Puglia középső részét, és dél felé vesszük az irányt. Az estét már egy másik szálláshelyen töltjük.

Május 30., kedd

Ez már Salento, Puglia legtávolabbi, legautentikusabb csücske, ahol még lassabban múlik az idő és még inkább megtapasztalhatjuk a valódi dél-olasz hétköznapokat. Az észak-olasz nagyvárosokban sokan egész évben keményen dolgoznak és alig várják, hogy augusztusban egy hónapot valamelyik salentói tengerparton töltsenek, egy kis házban, amit évről évre kibérelnek. Tavasszal, nyár elején és szeptember második felétől azonban kellemes nyugalomban fedezhetjük fel a környéket, leginkább helyi emberekkel fogunk találkozni.

Salentói programunkat az adriai parton kezdjük. Kanyargós, sziklás, vad tengerparti úton haladunk, ami tökéletes helyszíne lenne egy autós üldözéses film jelenetnek. Kedvenc olasz zenéinkkel társítva még erősebb lesz az élmény. Felkeressük kedvenc öblünket, ami elképesztően látványos, és amire néhány évvel ezelőtt véletlenül bukkantunk rá. Úszunk egyet a türkiz színű, kristálytiszta vízben, majd Castro Marina gyönyörű öblében pihenünk. Lehet ebédelni, kávézni, strandolni, a vállalkozó kedvűekkel pedig tengeri kajakkal vagy hajóval fedezzük fel a partvidék barlangjait.

Ezt követően Salento belső részén, mezőgazdasági területeken és álmos kisvárosokon keresztül autózva jutunk el a Jón-tenger homokos partjára. A délutánt már a homokban sétálva töltjük, azon tűnődve, vajon a legismertebb jón-tengeri partszakasz jogosan kapta-e a "Salentói Maldív" nevet. Este Gallipoli hangulatos halpiacán válogatunk a halak, rákok és kagylók között, melyeket frissen sütnek meg nekünk vacsorára.

A salentói ember reggel felkel, megissza az espressóját, eldönti, hogy délelőtt vagy délután szeretne strandolni, megnézi, hogy aznap milyen szél fúj, Tramontana, Scirocco, Libeccio vagy Levante, és ez alapján dönti el, hogy aznap melyik partszakasz felé veszi az irányt. Szerencsések, mert rengeteg strand közül választhatnak, nem csak az alapján, hogy éppen honnan fúj a szél, hanem attól függően is, hogy a több kilométeres homokos partokat, vagy az apró sziklás öblöket szeretik inkább. Mi ez utóbbi csoportba tartozunk, mindig az eldugott öblöket, sziklaképződményeket, barlangokat keressük.

A mai nap végén mindenki eldöntheti majd, hogy ha Salentóban élne, vajon a sziklás adriai partvidék vagy a homokos jón-tengeri strandok felé indulna el szívesebben. Mindkettőből adunk egy kis ízelítőt.

Május 31., szerda

A mai napot egy könnyű tengerparti gyalogtúrával kezdjük, sziklák, kaktuszok és elhagyott pásztorkunyhók között. A séta során felkeresünk egy elképesztő tengerre néző barlangot, majd később, amikor elérünk egy apró öbölhöz, akinek kedve van, beúszhat egy másik barlangba. A szűk, sziklás öblöt 40 méter magasban egy híd szeli át, a látvány a hídról és a kis strandról egyaránt lenyűgöző.

Pugliában a gyerekek úgy nőnek fel, hogy állandóan sziklákról ugrálnak, ennek egyik csúcspontja, amikor a hídról ugranak a tengerbe. Őrült utazók is szoktak ezzel próbálkozni, természetesen mondanom sem kell, hogy mennyire veszélyes ez a mutatvány. Egy helyi, tengerre néző étteremben ebédelünk, majd a napot Castro város felfedezésével folytatjuk. Nálam ez a top, még Monopolinál is nagyobb kedvenc, itt szeretnék majd egyszer nyugdíjas néni lenni.

Június 1., csütörtök

Ma ellátogatunk az Olaszország legkeletibb pontján található világítótoronyhoz, majd sétálunk egyet Otranto hangulatos városában. Bár a katedrális mozaik padlója egészen lenyűgöző, az én személyes kedvencem a bizánci stílusú San Pietro templom, ami egy kis téren bújik meg. A nap folyamán mutatunk még különleges, látványos tengerpartokat és sziklaformációkat, és persze úszhatunk is a tengerben.

Este Melpignanóba utazunk, ahol pugliai barátaink látnak minket vendégül. Tradicionális pugliai ételeket főznek nekünk, közben zenélnek, énekelnek és megtanítják nekünk a pizzica lépéseit. Ősi, szenvedélyes zene ez, az est végére általában mindenki táncra perdül. Ezzel a közös zenéléssel és tánccal köszönünk el Pugliától.

Június 2., péntek

Reggeli közben egy időre elköszönünk a tengertől, majd a repülőtérre utazunk. A több órás buszozás során még élvezhetjük az olívaligetek, trullók és kaktutszok látványát, a reptéren pedig felpakolunk olívaolajból és primitivóból, hogy biztosan kitartsanak következő utazásunkig.

Az időjárás függvényében a programváltoztatás jogát fenntartjuk. Nyilvánvaló, hogy háborgó tengeren nem tudunk tengeri kajakozni, ömlő esőben pedig nem szeretünk bicajozni. Ilyen esetekre alternatív programokat javaslunk. Májusban általában meleg az idő, és a tenger hőmérséklete is megfelelő.

További magyar nyelvű programok:

Cinque Terre programok magyarul

2023. június 24.-július 1.

2023. július 25.-augusztus 1.

Cinque Terre fotós túra

2023. április 22-27.

Abruzzo és a Gargano-félsziget

2023. szeptember 23.-október 1.

Utóirat: Aki olvasgatja az oldalamat, annak bizonyára feltűnt, hogy itt tegezésre váltottam. Ez azért van, mert útjaink során mindig tegeződünk, nagyon közvetlen, vidám, barátságos hangulatot igyekszünk teremteni, így ezekről a csoportos programokról csak így tudtam írni.